A fiúkat tényleg ennyire nehéz?
A kisfiam az őrületbe kerget! Most 6 éves. Egyszerűen úgy érzem, mintha minden nevelési tapasztalatom semmit sem érne! Hihetetlenül öntörvényű, csak akkor érzi jól magát, ha az van, amit ő szeretne, és úgy, ahogy ő szeretné. Én viszont ezt vajmi kevésszer engedem meg neki, ezért tulajdonképpen azzal tölti az idejét, hogy sír, azért mert nem az van amit ő szeretne. És nem unja meg! Nem értem! Más gyerekek már rég feladták volna, az én fiam meg csak kitart a saját makacsságában.
Csomószor kaptam olyan tanácsot, hogy legyek vele nagyon szigorú, de még hova szigorítsak? Így is már nagyon szigorú vagyok. Aztán a másik a következetesség és a figyelem, szerintem mindkettőt megkapja.Egyszerűen nem értem, olyan mint egy kiscsikó, akit nem lehet betörni.
Nagyon szeretem a gyermekemet, tényleg igyekszem jól nevelni, de már néha én is a végére érek a türelmemnek.
Ti voltatok ilyen helyzetben? Pozitív, építő ötleteket kérek, nem kioktatást!
válasza:A vér szerinti apukája tényleg ilyen volt állítólag, de ővele nagyon keveset találkozott.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lehet rá.
válasza:Nem feszült otthon a légkör?
Gondolok itt olyan hétköznapi dolgokra, hogy a felnőttek feszülten kapkodnak reggel, mert félnek, hogy elkésnek a munkahelyükről.
Este meg fáradtak, beszólt a főnök, ezért szintén feszültek.
Ha ilyen van, akkor a gyerek is feszült, szorongó lesz, amire neki az az eszköze, hogy dobál, vadul. (Bár, ha belegondolunk, hogy viselkedik egy felnőtt, épp ideges autós, ott kb. ugyanezt látjuk.)
válasza:#13
Ez inkább egy folyamatos hatás eredménye lehet, tehát olyanba gondolkodnék aki most is a gyerek körül van, vagy éppen te nem méred fel jól hogy a viselkedésed milyen hatással van a gyerekre.
14-es de igen, ennyire van feszültség nálunk is.
Egy dologra tudok gondolni velem kapcsolatban, ami nagy feszültséget szülhet: ő egy olyan gyermek, akinek a vér szerinti apukája nagyon átvert minket, és őszintén, én őt szerelemmel sosem szerettem, a kisfiunk foganása pl. erőszak eredménye...
Ettől függetlenül én megpróbálom a gyermeket szeretni, sőt, viszonylag értelmes módon tudunk beszélgetni apukájával is, ha kell, tehát nem az van, hogy tiltjuk tőle, stb.
De valahol igen, azt érzem, hogy én is hazajövök, fáradtan, pihenni szeretnék, de munka után következik csak a második műszakom, amikor a gyermekemmel kell lennem. És nem, engem nem töltenek fel az esték. Este főzés, vacsi, fogmosás, mese, és alvás, és igen, néha hajtom, hogy haladjunk már, mert nem szeretnék semmit jobban annál, hogy pihenjek. Lehet, hogy azt érzi rajtam, hogy nem akarok vele lenni? Lehet.
Az én kezem itt lehet benne a dologban.
Tény, hogy a kisfiam egy olyan együttlétnek a gyümölcse, ami valóban nagyon rossz élmény volt számomra, és az apukája valóban okozott olyan sebeket, hogy....
És egyébkétn ha ez van a háttérben, és ő ezt a feszültséget érzi rajtam, akkor nem is tudom, hogy mit lehetne tenni. Mert én ezt próbálom feldolgozni, de nem olyan könnyű. És úgy érzem, sosem fogok a fiamra úgy tekinteni, mintha egy olyan kapcsolatból született volna, ahol szerelem van.
Persze ez nem az ő hibája, ő csak megszületett. És ezért nem szabadna, hogy rajta csattanjon az ostor. Én viszont nem vagyok varázsló, hogy egyszer hopp csak ne érezzem a fájdalmat, ami akkor történt velem.
Lehet, jobb lenne ennek e szegény gyermeknek nem velem élnie.
Úgy érzem, most érkeztem oda, hogy feladom. Azt hittem, tudom majd őt szeretettel, jól nevelni, de olyan, mintha emiatt nem tudnám szeretni a saját gyerekemet, És ez lehet a viselkedésének az oka.
Nem tudom, nagyon fájdalmas dolog ez.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!