4 evesen kinek mennyire kezelheto- kezelhetetlen a gyermeke?

Nekem egy tündér a négyévesem. Mindig is az volt, ez nem új. A dackorszak úgy ahogy volt kimaradt. Most sincsen máshogyan, félénk, szelíd kislány. Olyan van, hogy magához képest nem fogad szót, ez kb annyiban merül ki, hogy többször szólok neki, ő meg vagy mondja, hogy "de légyszi", vagy sírva fakad, de nem azon a tipikus hisztizős módon, hanem komolyan, csendben. Ilyenkor próbálok vele kompromisszumot kötni, beszélni vele, és ezzel megoldódik.

De a húga egy rémálom. Amilyen akaratos, visszabeszélős, az elképesztő. Szóval nem tudom vele milyen lesz akkor, de most próbálom élvezni, hogy az egyikem legalább ilyen :D Nála alap az, hogy valamit többször el kell mondani. Ennél már csak csúnyább dolgokat csinálni.

Előző, rendellenes, ha kimarad a dackorszak. Nagyon fontos dolgok fejlődnek ki a gyermekben az alatt. Elfojtás érte esélyesen, akár trauma. Érdemes utánajárnotok.

Viszont a 4. életév előtt lezajlik a dackorszak.

A 4. életévben a legkönnyebben nevelhetőek a gyermekek. Még nem jellemző a szemtelenség, és a tudatosság is alig, viszont már kint van a dackorszakból, ráadásul erős a megfelelési igénye a szülei, nevelői, pedagógusai felé a gyermek.

Ha valaki 4 évesen "elviselhetetlen" -de ha tényleg nem "gyermekien aktív", hanem szemtelen, antiszoc stb-, annak a nevelésében valamit nagyon elrontottak,

vagy ha nem, akkor traumatizált gyermekről van szó.

Trauma hatására valamelyik véglet jellemző, gyermekkorban:

vagy félénkség, zárkózottság, vagy pedig agresszió, antiszoc magatartás (ha most a tömörségkedvéért csak a lényeget emelném ki). Esetleg e kettő váltakozása.

Nálunk még van heti 2-3 hisztis sírás. Általában akkor, ha szerinte valami nagy igatságtalanság éri.

Nem mondom, hogy szófogadatlan, inkább alkalmi süket. Sokszor húzza az időt "ezt még megcsinálom", "mindjárt megyek". Szerintem egész "jól" kezelhető, de többször kell rászólnom, mint szeretném, mert rengeteg hülyeség jut az eszébe.

Nem tudom mennyire szemtelenség a "majd akkor pakolok, ha bekapcsolod a mesét", lehet itt én rontottam el valamit.

Nekem két fiam van, nagyon eltérő a személyiségük (3,5 és 4,5 évesek). Oviba vegyes csoportban járnak, én igazából ezt okolom nagyjából a mindennapos "összeveszéseken". A gyerek olyan dolgokat tanul a társaitól ami nem neki való, nem is tudja mit jelent, de mondja, nem használja jól. Hallja, látja a közel 7 évestől a durva "vicces" szöveget és előadja a 3 éves bárhol, bárkinek. Ha akarom szemtelenkedésnek veszem, de tudom honnan ered, napi szinten mondom hogy ezeket az ovistársakkal megengedheti, de itthon nem, itt mások a szabályok.

A 3,5 éves még küzd az igazáért és gyakran megsértődik, de tudja hogy jót akarunk neki. A 4,5 évesnek elég egyszer elmondani már megérti, irányítható.

A mai napig leginkább a figyelemelterelés vált be nálunk.

Az enyem is tunderke, pukkancskodas van, nem igazi hiszti mar...eleg gyakran megsertodik,olyankor nem vagyunk baratok.

De ez csak egy csikizesig tart.. tobbszor ra kell szolni ha ugy van,de azert boven kezelheto, szeretek vele beszelgetni is...

A kicsi most kezdte a dackorszakot o nehezebb eset lesz.

#1 és #4, aki ugyanaz: 58%:

Nem a személyed ellen fogalmaztam meg a soraimat a kettes hozzászólásban.

Egy szülő se tudhat mindenről, mi minden ér egy gyermeket.

Egy biztos: ha tehát kimarad a dackorszak (ha tényleg szinte alig van valami arra emlékeztető viselkedés), az annak a jele, hogy valami vagy egyszer (kétszer), váratlanul, vagy ismeretlen forrásból tartósan káros hatás éri a gyermeket.

Egy szóval nem írtam, hogy rajtatok múlt.

Ilyen esetben vagy a szülőn, vagy másokon múlik, hogy a gyermek tartósan szorong valamitől, netán traumatizált.

Előbb-utóbb van esély rájönnötök, milyen káros hatás érte a most 4 éves gyermeketeket korábban, mert a dackorszak kimaradása rendellenes, érdemes felfedni az okot. Pl játékterápiával NevTanban (nem tudom, manapság mi a neve a nevtannak, nemrégiben átnevezték, de mindenki így ismeri).

Pl javaslom végiggondolnod, hogy valamikor rábíztátok egy másik felnőttre, történhetett-e ott valami vele. Ilyen pici korban simán tudat alá kerül a trauma, vagy egy szimpla kellemetlen tartós hatás is esélyesen tudat alá kerül, tehát nem képes emlékezni rá a gyermek. viszont célzott terápiák során felhozható tudatos szintre, tehát lehetősége lesz emlékeznie rá.

Segítségből jelzem, hogy a dackorszak elmaradása rendellenes.

Nem számonkérésből.