Az eddig szófogadó, mintagyerek 7 éves fiam teljesen kezelhetetlen lett. Mi történhetett vele?

A szülő sem tévedhetetlen és a 7 éves gyerek meg nem hülye.

Nem feltétlen gondolom, ha valamiben felülbírál akkor ne kéne megvizsgálnod, hogy ugyan miért bírált felül.

Kompromisszumos megoldást kell keresni, mert ha már most azt csinál amit akar arra meg hogy te mit mondasz arra tesz, mi lesz ha tényleg kamasz lesz?

Mivel 7 éves ezért gondolom iskolás, talán az új közösségben nem 100%os valami, amit nem beszéltetek meg?

Lehet egyébként csak túl sok az energiája, amivel a korával járó elevenséggel még nem tud mit kezdeni, érdemes lehet elgondolkozni valamilyen sporton.

Én emlékszem, hogy 7-8 évesen kezdett összetörni bennem a "szüleim tökéletes szuperlények" kép. Nem csináltak semmi rosszat, én jutottam el arra az érettségi szintre, hogy már láttam a hibáikat is és ez elnyomta a feltétlen istenítést.

A "hibák" pedig olyanok voltak, amiket én feltételeztem róluk, de nem volt igaz. Felnőtt szemmel marhaság, de kisgyerekként még logikusank tűnt. Például, hogy mindenhez értenek a világon. Több nyelven beszélnek.

Aztán kiderült, hogy az atomfizikához hülyék, megműteni se tudnának egy embert, stb. - minden olyan, ami az átlagemberre jellemző, hogy nincs topon minden létező szakmában/tudományágban, mert nem azt tanulta, nem olyan területen dolgozik.

Az is kiderült, hogy csak egy idegennyelven beszélnek. Nem tudom, miből gondoltam, hogy ők autómatikusan az összes európai nyelvet beszélik, de akkor és ott egyfajta csalódásként éltem meg.

Nekem tágult a látóköröm, olyan dolgok is érdekeltek, ahová már nem ért el a tudásuk. Pedagógusok, így hiába kérdeztem bonyolult anatómiai kérdést, nem tudtak rá válaszolni. Ha orvosok lennének, tudtak volna.

Mondom, ez felnőtt szemmel logikátlan és hülyeség, de bennem ez játszódott le. Szerintem hasonló lehet a fiadnál is, rájött, hogy nem vagytok tökéletes istenek és csalódott. Erről senki nem tehet, majd visszaáll.

Sztem is erröl lehet szo, amiröl irt az elözö. Es ha ilyen doktornö-kioktatasoknal megkerdezed ott a doktornö elött, h "biztos, h ezt ilyen formaban kell közölni?", vagy "elöfordulnak csuszasok az orvosnal, ez nemcsak töle függ"...stb, ezzel milyen hatast ersz el? Erdekelnenek a tapasztalataid, az en gyerekeim is lesznek ekkorak. ;)

Sztem a doktornö vagy masok reakcioja miatt ne erezd magad rosszul, ezt felnött embereknek tudniuk kellene, vagy?

én is ugyan azt írtam , mint aki 100%ot kapott nem értem miért kaptam 0át... annyi különbséggel hogy nem néztem olyan nyilvánvalóan idiótának az anyját, hátha megsértődik...

egyébként teljesen jogosan kifogásol a gyerek

ha tőle minden precízen van elvárva, hogy mit mikor hogyan (na majd még az iskolában, ahol a tanítók többsége olyan lenézéssel párosított elvárássorozattal fogja megörvendeztetni mint senki más élete során), akkor a "felnőttek világába" hogyan fér be egy fél órás "tévedés"

miért kétoldalú az elvárás? (illetve a részéről még csak egyoldalú kompromisszumos mindenki tökéletes világképe lehet) csupán azt várja el másoktól amit tőle is a környezete

bizony ezek világunk alapvető ellentmondásai

ezeket a dolgokat majd akkor fogja megérteni, hogyha vele szemben az elvárást nem tudja teljesíteni (például matekból egészen biztosan eljön ez a pillanat), és te vagy az emberek hogyan álltok majd hozzá

leszidjátok, hogy miért nem volt képes eleget tanulni, vagy esetleg azt kommunikáljátok, hogy a világ nem ilyen statikus, hogy ha el van rontva akkor kész vége a világnak, hanem általában minden megoldható, és nagyon nehéz nagyot hibázni, plusz ezek egyébként többnyire annak az eredményei ha korábbi hibákról nem veszünk tudomást, és nem akarunk tanulni belőlük

nekem pl anno nagyon régen emlékszem a pályatanácsadó néni azt mondta, hogy akinek nem megy a matek az ne menjen pénztárosnak (érted, a legutolsó 8 általánosra épülő OKJ-s hulladékszakma)

nem tudtam kritikusan kezelni az információt, a hibát magamban láttam, én a hibás darab jólráb##tam mit ne mondjak. otthon sem mertem róla beszélni, hiszen mekkora szégyen már...

aztán végül is mérnökire mentem, de el kellett telni jó néhány év személyiségfejlődésnek, és biztos vagyok benne, hogyha nem raknak belém anno ilyen szálkát sokkal előrébb tartanék és esetleg a tanulás is jobb szájízt hagyott volna sok évig

ha ehhez a tévedhetetlenségi világképhez szoktatod az komoly önértékelési zavarokhoz vezethet

rengeteg olyan felnőtt ember van aki emiatt nem tud örülni mások sikerének, a saját eseti sikerével viszont rendszeresen kérked, mert az elismerésre éhezik, de a környezetének meg már eléggé elege van belőle

a gyerek egyébként sokáig nem fognak úgy viselkedni, mint aki Gandhinak vagy Teréz-anyának született, még most jön csak a társasági kiközösítős korszak és 7-10 évig remekül tartja majd magát, a megfelelés és ennek kényszere nagyon nagy szerepet fog vállalni a személyiségfejlődésében és ha te nem vagy ott akkor bizony jó eséllyel lesznek egyébként könnyedén megoldató de borzasztó lélekölő problémái