Kezelhetetlen 2,5 évest hogyan nyugtassam meg?

Dackorszaknak tűnik, az enyém másfél évesen kezdte, most három, talán csitul. Nálunk egyetlen dolog vált be: átölelem és nagyon nyugodtan beszélni kezdek hozzá.

Én se tudom mi a megoldás, 2,5 évesem is nagyon hisztis, képes 10 percet szenvedni azon is, ha véletlen én kevertem meg a kakaóját és a nappali alvásokat bojkottálja, csak kétnaponta alszik, és folyton fáradt-hisztis emiatt. Szóval együttérzek, van mellette egy 3 hónapos, nem könnyű. Mindent kipróbáltam már, ami az "okosok" mondtak.

Nem ertem, miert hagynak ekkora teret a hisztinek a mai anyukak. Nem is olyan reg, mikor en voltam 2-3 eves, akkor meg nem volt ilyen szabados neveles. Ha en hisztiztel volna a boltban h keeell, kellll, akkor szinte biztos, hogy anyum nagyon pipa lett volna. Szerencsere nem voltam ilyen hisztis fajta gyerek.

Az előző hozzászólóval értek egyet… amikor én anno hisztiztem, kaptam egy pofont, vagy meg lettem rángatva és tudtam hány kilós vagyok. Nem még én voltam felháborodva. Nem azt mondom, h laposra vertek, de igenis egy jó időben elcsattanó anyai/ apai pofon csodákra képes. Ha most ezt csinálják a pár éves gyerekek, mi lesz később?

Utolsónak: sok olyat ismerek, aki megveri a dackorszakos gyerekét ha nem tud mit kezdeni vele. Még kezelhetetlenebbek mint akiket nem vernek meg. Ez nem megoldás. A kisgyerek is szenved attól, hogy nem bír urrá lenni az érzelmein. Majd elmúlik ez a korszak is, ki kell bírni, bármilyen nehéz is.

Nem könnyű most neked, nyár közepén, 37. hétben, 2,5 évessel. Most meg itt a hidegfront. Valaki nem tud segíteni? (apa, nagyszülő, szomszéd, ismerős) aki elvinné egy kicsit játszótérre, biciklizni, szaladgálni. Ha napközben 2-3 órákat alszik akkor ne várd el tőle, hogy este hamar elaludjon. Én a helyedben megpróbálnék egy olyan napirendet kialakítani ami könnyebb mindkettőtöknek. Nekem is van egy közel 3 éves fiam és szeptemberben jön a tesó. Lehet sokan nem értenek egyet velem, de én próbálom kitalálni, hogy pl. miért viselkedik a fiam úgy ahogy és az alapján megoldani a helyzetet (őket is zavarják a frontok, a meleg, lehet rossz napjuk...). Fent említették az ölelést, az tényleg jó ha gyerek is azt akarja (ha nem akkor veszélyes lehet a kis tesóra pl. véletlenül megrúgja a hasad). Minden ember más, vannak kitartóak és azok nem törődnek bele olyan könnyen a helyzetbe (ismerek ilyen kisgyereket, sőt az alvás igénye is sokkal kevesebb).