Egy 4 éves kisfiút mi érdekel manapság?

Én csak kiegészítést írok a többiek válaszához, mert jókat írtak. Az egyébként nem jött át nekem, hogy beszéled a kisfiú nyelv, vagy nem, kétnyelvű-e a kisfiú, stb. De ettől függetlenül komolyan hangsúlyozom: óvodás neveléséhez, együtt töltött időhöz alapvető dolog tisztában lenned önmagaddal, kérdező - milyen fokon állsz?

Ugyanis az óvodások általában szókimondóak, és ezt többségében hagyni is kell, kiéve egyes normák esetén, amikor helyzettől függően ignorálni, vagy higgadtan, szépen elmagyarázni kell neki a társadalmilag elvárt viselkedést.

Szóval többségében hagyni javaslom, hogy hadd mondja ki az óvodás, ami a szívén. Ha beszélgetni akar, főleg ha kérdez, legyél türelmes és nyitott, de szabj értelmes határokat általában véve is.

De ha esetleg nem vagy eléggé tisztában önmagaddal, és ha nem rendeztél még el bizonyos, alapvető dolgokat a lelkedben, kedves kérdező, akkor egy óvodás könnyen zavarba hozhat téged. Nem véletlenül emelem ki ezt.

Vannak felnőttek, akik emiatt sajnos diszharmonikusan reagálnak az óvodásra. Ezt elkerülendő elfogadással kell lenned önmagad iránt, hogy higgadtan és megfelelő módon tudj reagálni.

Az óvodás részéről természetes, hogy szexuális tartalmú megnyilatkozásai is vannak rendszeres időközönként, hiszen kezdi érteni ezeket a dolgokat és természetes gyermeki kíváncsisága vezeti.

Tehát pl ezt is javaslom átgondolnod, hogy zavarba jössz-e ilyenkor? Tudsz-e úgy reagálni, amitől fennmarad az egyensúly, tehát higgadtan kezeled, gyermeknyelven türelmesen magyarázol-e ilyen gyermeki kérdésre, és játszd el fejben, hogy épp mi volna, ha egy ovis spontán, rosszindulattól mentes "beszólásra" nem reagálnál; valamint ha reagálnál, akkor hogyan,s és játszd el fejben, szerinted mit lépne rá a gyermek.

Tehát nem csak kérdezhet, de kijelentéseket is tehet, pl "Mondta a barátom, hogy nem csak a lányoknak van puncija, hanem a néniknek is, neked van puncid?" - ez pl egy enyhébb verzió, a többit képzeld el, de úgy is megtapasztalod az ovisok "beszélőkéjét". :)

különféle korú gyermekekre vigyáztam, emlékszem az egyik 4 éves kisfiúra, aki bármi előzetes nélkül, in medias res vigyorogva elém ugrott: "anya betétet hord a punciján, megmutassam a betétes csomagot? :) A néniknek kell ám ilyen! :)"

(Én férfi vagyok, a kisfiú meg gondolta, "felvilágosít engem a nénikről" :D Cukorfalat. :D )

De a nemiség témaköre csak egy példa, viszont sokan zavarba tudnak jönni, hogy na most mit is reagáljanak a "gyerekszájra".

Én is zavarba voltam ilyen, és hasonló szitukban, amikor először kezdtem 21-22 évesen annak idején foglalkozni kisgyermekekkel. Volt, hogy -szintén 4 éves kisfiú- a csoportból elém szaladt: "XY bácsi, piros a kukim! WQ néninek nem akarom mondani, de te bácsi vagy, neked elmondom! Megnézed? Fáj egy kicsit!"

Na most gondoljátok el, amikor huszonegynehány voltam, "zöldfülű" férfiként... :)) Megállt bennem az ütő: "Jesszus, és ha pedofilnak gondolnak? Hova passzoljam a gyereket a kérésével most??"

(Többen, felnőttek több gyerekre vigyáztunk.)

Persze akkoriban még úgy reagáltam, hogy "WQ nénit már ismered, engem még nem, szerintem mutasd meg neki, jó? :)"

De ő nem tágított egy ideig... szerintem mint férfi a férfival beszélni akart, bennem bízott meg kényes kérdésekben, utalt is rá, hogy nem szereti WQ nénit... De hát zavarban voltam, meg azt se tudtam, mit kell tenni ilyenkor, hogyan segítsek neki orvosi kérdésekben...

(Ellenben 1-2 évvel később már simán feltaláltam magam ilyen szitukban, mert tudtam, mikor mit, hol hogyan etikus, hol a kompetenciám határa stb.)

Viszont nemi jellegű témákon kívül is zavarba tudja hozni a "kezdő gyereknevelőt" egy ovis, pl hogy "Néni, büdös a szád", és hasonlók. Számíts ilyesmikre is olykor, van, hogy játékból mond ilyet, van, hogy tényleg pl épp bagózott a felnőtt, az ovis meg nem rest kimondani, mit érez.

Valamint még nem tudja adekvát módon használni az anyanyelvét, pl alkoholról beszélnek felnőttek, meghallja, és közbeszól: "nagyapa iszik, nagymama nem!", amivel esetleg azt szeretné közölni, hogy nagyapja egy évben egyszer, szilveszterkor megiszik egy pohárkáva, a nagyi meg absztinens, de ugye máshogy jön le nekünk felnőtteknek...

Tehát MEG KELL ISMERD A LELKÜK MŰKÖDÉSÉT! :)

Mind a beszédfejlődés módját, a szobatisztaság, vagy nappali bepisiléstől a mozgásfejlődésen át az alakváltásig, a pszichés jellemzőkig, életkoronként (elosztható életkorokra hozzávetőlegesen, időtartományokra pontosabban).

Mérei-Binét: Gyermeklélektan

(Könyvtárban többpéldányos, általában.)

Ezt a pedag szakokon kötelező alapművet, amely tömör, és könnyű nyelvezettel íródott, minden kezdőnek melegen ajánlom, mert elmélet IS, gyakorlat IS kell a kisgyermekek neveléséhez! :)

Kiváló irányadó tud lenni egy jó SZAKköny, főleg gyermekpszichológiáról! (Ellenben sokszor káros a bulvár média, pl női magazinok, mert nem szakszerű, hanem félig ösztönös.)

Na meg most a gyakorlatban is tapasztalod. :)

Én eleinte pusztán attól zavarban voltam, ahogy ovisok játszottak körülöttem, papásmamást, autóst, stb. Húsz évesen ez furcsa tud lenni, amikor már messze az ember háta mögött a kisgyerekkor, ugyanakkor még nincs gyereke általában, 20-22 évesen...

A többit már megírták neked itt mások. :)

Egyébként ezen túl -ha nincs nyelvi akadálya- mondókákat, gyerekverseket is tanulj, javaslom, na meg gyermekdalokat énekelj neki, asszociative: pl megláttok egy cicát, akkor cicás dal, versike.

Valamint olvass neki mesét ahelyett, hogy képernyőt, konzolt bámul!

Meg sétáljatok, beszélgessetek. :)

Egy további tipp: ahogy mondta itt valaki, játék, játék és játék. :) Na de... megnyugtatásodra: az óvodás hajlamos elmagyarázni, hogyan "kell" játszani, mutatja, és észre se veszed, már játszol is vele. :)

Fontos továbbá: ügyelj arra, hogy SOSE javítgasd, a beszédét se (bár tényleg nem tudom pontosan, milyen nyelvi akadályotok van). De akármi is a nyelvetek, te MINTA VAGY, MERT FELNŐTT VAGY AZ OVISNAK! :) A viselkedéseddel, mozgásoddal, beszédeddel, reagálásmódoddal! Ez az életkor elsősorban az utánzással tanulásról szól, valamint a spontán, szabad, asszociatív játékról. Tanulási módjuk látens, rejtett, tudatalatti, ezért TILOS oktatni őket! Kivéve életfontosságú szabályokról (pl forró a kályha stb), meg a napirendre utalás is kivétel, máskülönben tilos direkt módon magyaráznod, tanítanod! Hosszú távon rosszul veszi ki magát, nem azonnal jelenik meg a káros következménye a z ovisok oktatásának.

Tehát együtt lenni, együtt játszani , beszélgetni kell velük, és óvatosan hatni rájuk - de SOSE tanítani őket!

Az kb 7 éves kortól esedékes, játékos tanulással. De előtte NINCS játékos tanulás!

Elmagyarázhatod neki, mi az az őskövület a könyvben, vagy hogy hány fajta dínó van stb, ha kérdezi, de kb ebben elég, ha kimerül a direkt magyarázat.

(Egyes óvodákban katasztrofális, hogy pedagógusok didaktikusak...)

Helyzetfüggően reagálj rám ne úgy, hogy "na most akkor visszakérdezem a színeket tőled", hanem pl rakosgatjátok a piros, kék, sárga kockákat, úgy is kimondod, hogy "na a sárga kockát most ide... úgy ni..."

Ennyi a lényeg. ;)

Meg amiket mások írtak.