A gyereked mondhat nemet felnőttnek?

Akkor az miért volt,hogy régebben,a mi gyerekkorunkban nem lehetett nemet mondani,mert NEM ILLIK? Erre tanítottak minket.

Adjál puszit a néninek/bácsinak! (Szülő: Na,menjél,ne sértsd meg a nénit/bácsit!) Ha mi csak odamentünk nagy nehezen,de nem pusziltunk,nyomtak ők akkorákat,hogy tiszta nyálasak lettünk. Amikor letöröltük,ránk lett szólva kórusban (néni/bácsi,szülő): Ne törölgesd,nem illik!

Másik: szintén ismerős néni/bácsi SZIGORÚAN: Szeretni KELL a testvéredet! Adj neki puszit! (Szülő: adj neki puszit!) Erre oda kellett menni és fintorogva megpuszilni. Néni/bácsi: Ne fintorogj,nagyon csúnya dolog így szeretni a testvéredet! A testvérek szeretik egymást!

Idősebbek tudják,miről beszélek.

Engem itt sokan el fognak ítélni, de vállalom, hogy tudatosan vagyok liberális elvű. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy veszélyeztetett a gyerekem, mert bármit szabad. Ez például azt jelenti, hogy mondhat nemet, szinte bármire és keressük vele a kompromisszumot. Erre akarom megtanítani, hogy legyen kompromisszumképes. Például mi már este kitaláljuk és kikészítjük, hogy oviba pontosan miben fog menni. VÁLOGATJUK a ruhákat. Mutatom neki és ha nem tetszik neki, akkor keresünk egy másikat. Persze télen nem fog ujjatlanban menni, olyat nem mutatok neki. De ha közli, hogy farmerba akar menni, akkor nem erőltetek rá mást, miért tenném? Este csináljuk, mivel ez egy időigényes dolog, de megéri. Látja, hogy fontos az ő véleménye, főleg ha magáról van szó. Biztosan borzalmas vagyok, de pénteken, szombaton nincsen nagyon korán fekvés sem, de mindig megbeszéljük, hogyha késő van már, hogy "látod? fent maradhattál tovább, de akkor most már menjünk" Soha nem bukik ki, hogy ő még maradna.

Nemet bármire mondhat, de nem szórakozhat velem. A kettő nem ugyanaz. Ha kitalálja, hogy melyik pohárból akar inni, de utána mégsem jó az a pohár, akkor megbeszéljük, hogy legközelebb abba kap, megjegyzem, de most igya meg abból, ami már a kezében van. És legközelebb TÉNYLEG abba kapja, mivel ez a lényeg számomra. Hogy én is teljesítem amit ígérek és ő is. Volt már olyan, hogy aztán legközelebb mégsem abban vittem neki, amit mondtam, hogy majd legközelebb abban adom, és szólt is. Azonnal kicseréltem, mert igaza volt. Nem fáj beismerni.

Puszira nemet? Hogyne mondhatna? Sőt, nálunk megkérdezik, hogy kaphatnak-e és hogy adhatnak-e. Van, hogy nemet mond. Néha még nekem is. Ebből ügyet biztosan nem csinálok.

Sőt konkrétan arra biztattam, hogy mondja meg nyugodtan az óvónéninek, ha megint ilyet mond neki. 4 éves és múltkor délután álmában bepisilt. Soha nem történt ilyen egy év alatt és most véletlenül megtörtént. Azt mondta, hogy azt mondta neki az óvónéni, hogy szégyellje magát, ez csúnya dolog. Teljesen kibuktam. Megmondtam neki, hogy nyugodtan mondja meg az óvónéninek ha legközelebb ezt mondja neki, hogy óvónéni is bepisilhet még, ő szégyellje magát, amiért ezt mondta és mondhatja, hogy anya mondta. Meg is mondta kb 1 hónap múlva, amikor egy másik kislány bepisilt. Azóta óvónéni csúnyán néz, de én is megmondanám neki.

Szóval mondhat nemet, és figyelembe is veszem.

Orvosnál nem, valamint minden olyan helyzetben, ami az ő javát szolgálja, de bármi másban igen.

Ha nem akar puszit, ölelést, stb., akkor nem kötelező, aki pedig ezen megsértődik, így járt.

#14

Kedves liberális anyuka! Na,erre mondták régen a gyereknek,hogy "felesel" (vitatkozik) és "visszabeszél" (véleményt nyilvánít). S már röpült is a pofon.

Ahogy a kérdező is leírta: feltétlen engedelmességgel tartozott a gyerek,de nemcsak a szülei felé,hanem minden felnőtt,idegenek felé is,ami azt jelentette,hogy még csak megkérdőjelezni se volt szabad a felnőttet,hanem rögtön csinálni kellett,amit mond,és ahogyan mondja.

Volt ilyen világ,még ha nem is hiszed el.

#19 Na erről gyerekkorom jelmondata jut eszembe:

"Akkor beszélsz, ha kérdeznek!"

Igazad van, szorongó gyerek voltam. Meg csendes. Hol mertem volna én olyan hangos lenni, mint a mai gyerekek! Máig a fülemben él: "Nem szabad zavarni a felnőtteket!"