Ti nem féltek attól, hogy a gyerek elmond rólatok olyan dolgokat, amiket ti nem akartok, hogy mások is tudjanak?

Tesóm és a kisfia mentek egyszer boltba. Volt egy gyümölcsbor, olyan mint a sangria, amit tesóm megvett, mert vendégeket vártak! Unokaöcsém kiszemelt magának egy kis szelet csokit valami horror áron, erre tesóm mondta neki, hogy ne butáskodjon már,hát ennyi pénzért inkább vesz neki egy nagy táblás csokoládét, válasszon azok közül. A gyerek megsértődött, és a kassza felé haladva kiabált vissza tesómnak hogy: Pesze Borra van pénz, csokira nincs 😅 Na tesóm vörös fejjel nagyon gyorsan hagyta el a boltot. Magyarázkodni nem volt értelme 😅 Mai napig ezen röhögünk!

Ezt csak a poén kedvéért írtam le, és ebből is látszik hogy a gyerekkel nem szabad packázni 😅

A gyerekek nem hazudnak, a felnőttek tanítják meg őket rá.

Nem, nem félek ilyesmitől, mert családi titkokat,komoly kérdéseket nem előtte beszélünk meg, a kisebb dolgok pedig,minthogy "sós a sütid", egyáltalán nem számítanak semmit.

óvónéni vagyok (hogy én miket tudok):-)

olyan édesek,hogy mesélnek az otthoni dolgokról-gyerekek...

"apa ma kakilt,ezért késtünk reggel"

képzeld,apa anya fenekére csapott" -és még sorolhatnám...

egyébként fel is nagyitják a dolgokat-szerintem a pedagógus tudja ezeket kezelni

Nem félek tőle, biztos vagyok benne, hogy mond ilyeneket. Most már hatéves a lányom, és lassan megtanulja, hogy miket nem illik elmondani, de sosem mondtuk, hogy mit mondjon, és mit ne. Én nagyon élvezem az őszinteségét, még akkor is, ha néha viccesen jön ki.

Egyszer egy vásár alkalmával mondtam neki, hogy most már nem ülhet fel semmire többet ma, mert nincs több pénzem. Erre odament valami nénikhez, és kedvesen megkérdezte tőlük, hogy nem adnak-e valami pénzt az anyukájának, mert neki nincs több... hát igen, a kis problémamegoldó. Vagy az állatvilágos analógiája, amit a buszon mondott el, hogy ha ő boci lenne, akkor én lennék a nagy tehén...

Ezeken nem érdemes idegelni, ezzel jár. Inkább nevess egy jót.