Irreális elvárás az, hogy a vezető beosztásban lévő férjem többet maradjon otthon a beteg gyermekeinkkel?

Próbálok reagálni a kommentekre, és köszönöm, hogy írtatok.

9-es válaszoló! A két nagyszülőpáros közül az én szüleim inkább a gyerekkompatibilisek. Ők helyben vannak, anyukám sokat jön hozzánk, havi 1x Náluk is alszanak a gyerekek, amíg mi kikapcsolódunk együtt. Anyósomék laknak távolabb, Náluk még nem aludtak ott a gyerekek, pedig szeretnének, anyósomék is kérik Őket, de a férjemmel ebben egyetértünk: nem merjük elengedni Őket. Szerintünk kölcsönösen kikészítenék egymást. Egyszerűen nem tudnak bánni Velük. A férjem is úgy emlékszik vissza a gyerekkorára, hogy azok után inkább maradjanak itthon a gyerekek. Ha anyósom eljön hozzánk, egy beteg gyereket rá merünk bízni, kettőt már nem. Sajnos ez a helyzez. Úgyhogy ottalvás nem opció. Olyan már volt, hogy anyum maguknál altatta a gyerekeket, mert másnap Neki nem kellett bemennie dolgozni.

10-es válaszoló! A mi esetünkben bár a férjem kevesebbet keres néhány tízezer forinttal, mégis Ő a vezető. Vitathatatlan, hogy nagyobb felelősséggel jár a munkája. Én is állami cégnél dolgozom, lehet mondani, hogy családbarát, és nyelvi vonalon dolgozom hiány nyelveken, szval a kirúgás veszélye (ha reálisan gondolkodom) nem áll fönn. Inkább csak az elvvel van bajom, hogy mindig én essem ki a munkából, nekem kelljen magyarázkodnom, az én aktuális munkáim húzódjanak nagyon, mert iszonyú sűrűn hiányzom.

Szval a kettőnk keresete közötti különbség nem dönthet a mi esetünkben, sosem vágtuk/vágjuk egymás fejéhez, hogy ki hoz haza többet.

11-es! A férjem szerint én nem veszíthetem el a munkámat, a közszférában nem rúghatnak ki olyan könnyen senkit, a magánszférában gyorsabban döntenek valaki feje fölött. Egyébként valóban szerintem sem kell félnem, csak még egyszer leírom, aggaszt, hogy az én munkám van mindig a sokadik helyen. Ráadásul még szeretem is nagyon a munkámat. A főnököm is kisgyermekes szülő, apuka, mesélte, hogy náluk ugyanez a helyzet, a felesége alig tud dolgozni, folyton otthon van az ovissal és a bölcsissel. A főnököm azt mondta, megérti a férjem, hogy nem tud ennél többet vállalni, a főnököm sem marad otthon táppénzen, ő is vezető, szerinte nélküle itt megáll az élet. Pedig látom, hogy nem, neki is van helyettese, aki jól elvégzi a távollétében a munkát.

Nehéz ügy, ezért vagyok kíváncsi a véleményekre.

12-es! Meghallgatnád a másik felet? Úgy érzed az írásomból, hogy nem kerek a történet?

A férjem remek apuka, amikor otthon van, rengeteget segít. De a munkáját szerinte csak Ő tudja ellátni, hiába van Neki is helyettese...ráadásul a helyettese sokszor húzza a száját, ha a férjem nincs a suliban, és neki kell megtartania egy értekezletet a férjem helyett. Szval érdekes!

A kép így még nem is teljes: a férjemnek heti kb. 2x még munkaidőn kívüli munkahelyi elfoglaltsága is van: beiskolázási tájékoztatók ősszel, versenyek levezénylése, késő délutánba nyúló osztályozó konferenciák és még sorolhatnám. Szval előfordul, hogy úgy ér haza, hogy aznap nem látta a gyerekeket, mert 8-kor Ők már alszanak.

Nos, azt hiszem, annyi is elég volt, hogy kipanaszkodtam magam, és köszönöm, hogy meghallgattatok. A megoldást még nem tudom. Persze, mondhatnám azt, hogy ha már fizetjük anyósék hitelét, legalább vállalják be a gyerekeket, ha már úgyis nyugdíjasok, de tényleg nem bírnak el egynél több gyerekkel. Ezt tapasztaltuk.