2,5 éves kisfiú, lassan oviba megyünk de még nem beszél, nem szobatiszta?

7-es vagyok:

kérdésedre a válasz: nem nincs gyerekem de 8 év van köztem és az öcsém közt és mivel anyám apám helyett is kereste a pénzt, nagyszüleim meg nem tudtak kilépni a házból(sőt öcsém babakorában még messze is laktak) ezért én voltam a pótanya aki ha kellett pelenkázott, elment érte az oviba(emlékszem alsósként a haverommal mentem el érte), később szülőire is jártam

Ami hab a tortán hogy apám egy alkoholista állat volt emiatt anyámnak bűntudata volt(sokáig nem tudott elválni anyagi okok miatt) és ezért elkényeztette az öcsémet, apám nem nevelte, nagyszüleim szintén kényeztették, így én lettem a mumus nővér mert én fegyelmeztem egyedül őt a családban.

Szóval míg nagyapámnak majd egy órás kínlódás volt az öcsém felöltöztetése ha helyettem ment érte oviba addig nekem negyedóra alatt ment(pedig a kisördög:) mindent megtett hogy még játszhasson). Egyszerűen tudtam miképp kezeljem őt és mit mondjak ahhoz hogy jól viselkedjen. Ovi után pedig még tele volt energiával ezért kitaláltam(általános iskolásként), hogy cukkoltam úgysem tudja lefutni a távot a járdán! oda-vissza a sarokig(egy hosszú utcán kellett hazamenni sook kereszteződéssel vagyis sarokkal), mire hazaértünk kifáradt és nem pörgött annyira.

Nem mindig kell fegyelmezni elég ha játékosan vezetjük rá arra hogy valamire figyeljen és ne kászálódjon el.

Még nem szóltam hozzá e kérdéshez, gondoltam, én is megteszem most.

Általában 3 / 3 és fél éves korig tart a dackorszak.

Azt meg egyébként nem mi (óvodapedagógusok) találtuk ki, hogy 3 évestől kötelező legyen az óvoda (a legtöbb gyermeknek 4 éves kortól való). Mondom ezt sajnálkozva, általánosságban.

Volt egy jó cikk a neten (nemrég megszűnt, technikai okokból), csak a lényeget ragadom ki ebből, dackorszakban mi a teendő:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.

a képlet amúgy nagyon egyszerű, valamiért ez a generáció nevelhetetlen míg az előzővel ahogy írtad nincs gond. Itt minden második kérdés szinte az hogy mit csináljak a 2 évesemmel. Egyszerűen a szülővel is hiba van mert a kisebbik máshogy bánik másrészt a többi elkényeztetett gyerek is rossz irányba tereli a lurkót és mindennek tetejébe azt mondják ez így normális hisz csak kicsi na persze

amúgy azért írtam le hogy miképp bántam az öcsémmel, mert egyrészt mint minden kismama megkérdőjelezted hogy ugyan honnan tudnám, szültem e már egyáltalán. Másrészt pedig érzékeltetni akartam hogy általános iskolásként jobban neveltem az öcsémet, mint te felnőttként a kisebbiket.

Lehet hogy nem veszed észre de sanszos hogy a kisebbet másképp neveled mint annó a nagyot, talán sokkal engedékenyebb vagy vele.