"Letudnátok mondani" a gyereketekről ha tudnátok, hogy az apájánál jobb sorsa lenne?

Ez nem a gyerekek miatt van.

Alljon fel, szedje össze magát.

Apjuknál jobb helyen lennének.. Tudom rossz ezzel a tudattal élni, de azért mindent mérlegelni kell. Nem egészséges 1,5 szobás lakásban ennyi embernek együtt élni, még ha picik is. Kitudja a kérdező meddig bírná idegileg.. Én is szívesen segítenék a barátnőmön, de azért hónapokig nem örülnék ha nálam laknának. Gondolom annyi pénzből nagyon be se tud segíteni a háztartásba.

A barátnőd miért nem a szüleihez költözött?

A családi ház közös vagy a volt életársádé? Mert ha az ővé akkor az nem várható el, h a barátnődet vissza engedné és ő költözzen el onnan. Egyáltalán miért költözött el onnan?

Nem mondanék le a gyerekeimről, de szó nélkül "engedném" hogy az apjukkal éljenek. A gyerek érdeke az első.

(persze sok függ az apuka jellemétől, az én férjemre simán bíznám, azt nem tudom, hogy a kérdező barátnőjének férjére rá merném-e bízni)

Ha az apa jó ember, igyekszik jó apa lenni, foglalkozik a gyerekekkel és szereti őket, akkor simán hagynám hogy ő nevelje őket.

Egy filmmel kapcsolatban nálunk is felmerült a téma és kértem hogy ígérje meg ha lesz gyerekünk és velem történik valami akkor nem az anyósomra vagy a sógornőmre passzolja le a gyereket. Egyébként nagyon szeretne apa lenni, de befolyásolható úgyhogy emiatt jutott eszembe egyáltalán.

Nekem is kevés indok lenne a válásra a sokat veszekedünk. Min veszekednek? Mi a fő probléma? Miben ütköznek a vélemények? Lehet hogy meg lehetne oldani terápiával vagy beszélgetéssel.