Egyedülálló apukák, anyukák hogy oldjátok meg a mindennapokat?

Figyelj, ha tudsz hatékonyan otthonról dolgozni gyerek mellett ("irigylem" azt a munkát, ami ennyire nulla odafigyelést igényel), akkor ne add be.

Ha nem tudsz, add be vagy menj el gyedre. Megteheted ez utóbbit is.

Annyi tény, hogy a gyereknek semmi haszna nincs abból, ha otthon vagy ugyan, de ő a kiságyban üvölt és max. csak a fizikai szükségleteivel törődsz, de közben semmi séta (később játszó), mondóka, ének, aktív törődés (ami fejleszti) ... mert te dolgozol.

Igen, bölcsibe, a gyerek nem hal bele, és csak otthon lébecolnak a gyerek 3 éves koráig az anyukák.

Hollandia, Németország, Ausztria, Svájc, stb. max. egy év a szabi (akkor már jó eséllyel nem szopik nappal), utána a gyerek megy a bölcsibe, anyuka meg dolgozni.

Én szemrebbenés nélkül be fogom adni, meg is őrülnék 3 évig a négy fal között... leépül az ember teljesen (bébiszittelek sokszor, szeretem, de tudom, milyen szar álló nap a gyerek gagyogását hallgatni).

Angliaban lakok, itt 6 hetes !!!

Kortol van bolcsi, a gyes 9

Honapig van, ugyhogy utana bolcsode...

11 honapos mar nem olyan kicsi, de javaslom pl a csaladi napkozit, oda beadhatod heti par orara is amikor a megbeszelesed van.

En is egyedulallo anyuka vagyok, kulfoldon, apjat nem erdekli, csalad sincs itt, semmi, es megoldjuk.

Heti 15 orara megy bolcsibe 2 eves koratol , addig tudok menni dolgozni majd.

14 hónapos és 3 éves gyerekekkel maradtam egyedül.

Böcsit és ovit kerestem, beszéltem a munkahelyemmel hogy milyen lehetőségek vannak, első sorban 6 órás munka lenne ideális. Szerencsére támogattak ennyivel.

Tehát így zajlottak a napjaink: 7-kor keltem, 7:30kor keltettem őket. 8-ra leadtam a kicsit, 8:10-re a nagyot és 8:30-ra beértem dolgozni. Ebből nyilvánvaló, hogy közel van hozzánk minden. 15-15:30 között végeztem, bölcsi, ovi, játszótér.

Bevásárlást házhoz rendelem, csak zöldséget és pékárut veszek boltban, ezt ebédidőben meg tudom oldani.

Házimunkát, főzést egy ideig éjszaka csináltam, aztán kerestem egy takarítónőt, a főzésbe pedig fokozatosan egyre jobban bevontam a gyerekeket is, így ez is közös program volt.

Amihez családi segítség kellett/kell: a beszoktatás és a betegségek. Szerencsére anyukám nyugdíjas és szívesen segít.

Amikor a kicsi elsőbe ment, akkor lettem 8 órás. Így lényegesebb nehezebb, de 6 órásként semmilyen előléptetésre nem számíthattam, a céges oktatásokon sem vehettem részt.

Közben az exemmel is rendeződtek a dolgok, jóval többet van a gyerekekkel, hét közben is, így a túlóra sem gond.

Két éves múlt a fiam, mikor egyedül maradtam vele. Anyukám akkor még jobban volt, így amikor visszamentem dolgozni, egy hónapot vele tudott lenni, aztán kezdődött a bölcsis beszoktatás.

Jelenleg nem igazán van segítségem. Reggel 6-kor szól az ébresztő, 6.20-ig felkelünk. Igyekszem megreggeliztetni, aztán irány az ovi. (most lesz 5 éves) 8-16-ig dolgozom, aztán rohanok az oviba. Nagyobb bevásárlásokat hétvégén intézünk a gyermekkel, kocsim nincs, bkv-zunk.

Nagyon nehéz, de muszáj csinálni. Sajnos kevés időnk van együtt, úgy érzem, az életünk egy állandó rohanás. Annyi szusszanásom van, hogy apa most már másfél éve kéthetente hétvégén elviszi a gyerkőcöt.