Mit kezdjek tehetséges gyerekemmel? Kezdjek vele valamit vagy hagyjam későbbre?
Kisfiam 4 éves és már most - az elmúlt 2 évben - erőteljesen megmutatkozott, hogy több területen kivételes tehetséggel rendelkezik. Leszögezném, hogy ezt nem csak én, a büszke anyuka gondolom így :) sőt, sokáig szinte hesegettem el magamtól a gondolatot, hogy biztosan csak én látom így. Aztán egyre több olyan dolog történt, és egyre több olyan (szakmai) véleményt kaptam, hogy figyeljek oda rá stb.
Röviden: Kivételes zenei tehetsége van...már másfél évesen kristálytisztán dúdolta a legnehezebb dalokat, amikor még beszélni sem tudott. 3 éves kora óta hegedülni tanul, amit ő talált ki 2,5 évesen és rágta a fülem fél éven át. A tanár először nem akarta elvállalni, mert kicsi, aztán egy próbaóra után ő ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is járjunk, mert ritkán találkozik ilyen képességű gyerekkel. Most már több mint egy éve nagy szeretettel jár.
Ezen túl már bölcsiben jelezték, hogy rendkívül választékosan fejezi ki magát, olyan absztrakt fogalmakat is használ helyesen, amiket ennyi idősen nem értenek általában a gyerekek, ráadásul hatalmas szókinccsel fejezi ki magát hosszú, összetett mondatokban. Ez azóta még durvább, néha ledöbbenek, hogy egy felnőttet megszégyenítő módon beszél dolgokról.
Hihetetlen a memóriája, 2-3 hallgatásra tanul meg egy hosszú verset, részletesen emlékszik a legkisebb dolgokra (pl. több hónapja mentünk színházba, és tudja az utat, hogy mentünk).
Szoktam neki venni feladatmegoldó füzeteket, amik idősebbeknek valók, és gond nélkül oldja meg a legnehezebb feladatokat.
Amúgy nagyon érzékeny gyerek, képes akkor is elsírni magát egy mesén, ha nincs hozzá kép (könyv), vagy egy megható zenén bekönnyezik. Ez sajnos a hétköznapi életben mást is jelent: nagyon bele tudja magát lovallni a sírásba, alig lehet megnyugtatni, ha az igazságérzetét sérti valami.
Bocsánat, hogy hosszú lett, de kicsit tanácstalan vagyok.
Azért tettem fel a kérdést, mert valamelyik nap az óvónő megkérte, hogy beszéljünk, és elmondott egy csomó dolgot, hogy kirí kreativtásban, fantáziában és problémamegoldásban a csoportból (kiscsoportos) és elmondott pár dolgot a fentiek közül is, pl. szókincs vagy a gondolattársításai. És kérte, hogy figyeljünk oda rá, vigyük vmi tehetséggondozásra.
És ebben vagyok tanácstalan, nem tudom jót tenne-e neki, ha ilyenekre járna. Vagy ilyen teszre minek vigyem el, hogy megtudjam, kivételes-e, ha nem tudom, utána mit kezdjek vele. Őszintén: nem akarom erre felhívni a figyelmét, én a magam eszközeivel próbálom fejleszteni, de nem tudom, hogy ez elég-e. Terhelni sem akarom ezzel, de azt sem, hogy elessen mondjuk vmitől, ha nem foglalkozom vele.
Ti mit tennétek? milyen szakemberhez fordulhatnék segítségért, hogy megismerjem a lehetőségeket?
Előre is köszönöm a válaszokat.
válasza:Fordulj szakemberhez, és kezdjen el zenét tanulni. Magam is ekkor kezdtem el, és a igen, volt gyerekkorom ennek ellenére. És most ezzel foglalkozom.
Ne zsenit nevelj belőle, csak gondozd a tehetségét. Vidd el zeneiskolába, de egy rendes helyre.
Egyet ne felejtsd el: azért, mert a szóhasználata, mondatfűzése felnőtt, az agya nem. Nem tudja teljesen beemelni az értelmét, tehát gyerek, felnőtt szájjal.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ha érdekli ahová viszed, és szeret oda járni, nem teher neki; akkor vidd! Legyen az tehetséggondozó, zeneóra... stb. Ha teher neki, ne erőltessétek. Ha viszont szereti, akkor boldog lesz, hogy az igényeit kielégítik a foglalkozások, még ha a korát meg is előzik.
Én a tánccal voltam így: míg a korombeliek elugrándoztak az órán, addig én a nagyokkal, nagy munkafegyelemben dolgoztam, és olyan koordinált mozgásokat végeztem, amire elvileg korom szerint még nem lehettem volna képes. Később is kilógtam a kortársaim közül ezzel: sokkal komolyabban vettem a feladatokat, és mindig a tökéletességre törekedtem. Ezért pl. 8 évesen már portrékat is rajzolgattam, csak úgy, magamtól. Sosem lógtam a többiekkel, mindig táncra siettem, ha volt még idő előtte, akkor önállóan gyakoroltam, mert ez tett boldoggá. A rajzolásból ugyan csak hobbi maradt, de sok előnyöm van belőle a mai napig is: pl. varrás, ékszerkészítés, egyéb kreatív dolgok. A táncban viszont világbajnok lettem.
Mára egészen más irányba tart az életem, de egy perecet sem bánok abból, ahogy történt. Boldog gyerekkorom volt, mert azt csinálhattam, amit szeretek, és rengeteg sikerélményt adott, ami megerősítette a személyiségem. Igazi barátaim később lettek ugyan, de ezek legalább igazi barátságok.
Köszönöm a válaszokat!
Igen, én is úgy vagyok vele, hogy már az a bajom, hogy nem tudom "leterhelni" vagy az oviban nem "terhelik le" megfelelően. Látom az igényét arra, hogy folyamatosan fejlesztve legyen, sajnos ugye nincs mindig időm vele foglalkozni (egyedül nevelem), az állami oviban meg ugye sokan vannak, képtelenek rá külön odafigyelni, az óvodai foglalkozásokat pedig lényegesen túlnövi.
Ráadásul, mivel decemberi, hagytam bölcsiben 3,5 éves koráig, így most ő a legidősebb a csoportban, többen vannak, akik még 3 évesek sincsenek...így ez nagyon nem jó ott, de nem tudom, váltsak-e, és ha igen, akkor milyen oviba - pénzem nincs magán óvodára. Az óvónők meg egyszerre panaszkodnak, hogy folyamatosan foglalkozni kellene vele, másfelől meg látják, hogy kellene...
Így is jár hegedülni és hetente 2x edzésre, nagyon szereti mind a kettőt. Játékok közül a fejtörők, a rejtvények, a memóriajáték és minden olyan a kedvence, ami megtornáztatja az agyát. Vagy a mesélés, a "tanulás" csillagokról, bolygókról, történelemről - a maga módján - állatokról stb.
Igazából engem jobban leterhel a dolog, mint őt, mert mint mondtam, egyedül vagyok vele, van főállásom, mellette esténként, hétvégente otthonról dolgozom, és itt az a fránya lelkiismeret furdalás, hogy én sem foglalkozom vele annyit, amennyit kellene, amennyit igényel, bárhogy próbálkozom.
A tehetséggondozás mint olyan az pontosan mit takar?
válasza:A lányom Asperger-szindrómás, az ő beszédére jellemző mindaz, amit te is írsz: hatalmas szókinccsel, felnőtteket megszégyenítő választékossággal fejezi ki magát, verbális memóriája elképesztő (ő is már az oviban egy hallás után szinte szó szerint mondta el a meséket, úgy, hogy látszólag oda se figyelt). Emellett az érdeklődési területe a biológia. Szakértői bizottságban is többször nézték: IQ-ja átlagon felüli, bizonyos területeken egészen kimagasló.
Ő normál általános iskolába jár és meg kell mondjam, hogy azért annyira nem emelkedik ki a képességeivel a többiek közül. Erős osztály, mindenki jó valamiben. Vannak matekzsenik (abból a lányom átlagosan jó), vannak, akik nem kiemelkedő tehetségűek, de azért jó képességűek és nagyon szorgalmasak. A suliban is vannak azért lehetőségek: szakkörök, versenyek, kiselőadások, amik révén a lányom "produkálhatja" magát azokon a területeken, amikben jó. Ezekkel szívesen él is.
Emellett jár iskolán kívüli foglalkozásokra, színjátszó körbe, ahol a verbális képességeit és a kreativitását élheti ki.
A biológiai érdeklődését könyvekből, filmekből, netes anyagokból ki lehet elégíteni, sokat foglalkozunk ezzel a témával, én is tanulok vele együtt. Nem direkt tanulásról, inkább közös időtöltésről, szórakozásról van szó: járunk pl. mintákat gyűjteni a természetben, azokat megvizsgáljuk mikroszkóp alatt, beazonosítjuk, utánaolvasunk. Ez amolyan informális tanulás, ami inkább hobbi, mint tudatos tanulási tevékenység.
Nekem az a tapasztalatom, hogy akkor jó a tehetséggondozás, ha az élményszerű, a szülővel, vagy kortársakkal közös tevékenységet takar.
Nálatok ami még speciális,az a zenei tehetség fejlesztése: tudomásom és tapasztalataim szerint a hazai zeneiskolák erre alkalmasak, képesek támogatni a zenei tehetség kibontakoztatását (sokkal inkább, mint bármilyen más tehetség esetében), úgyhogy ezt a részét nyugodtan rábízhatod a szakemberekre és az intézményre. Nálunk pl. a zeneiskolának van külön alapítványa, ami kimondottan a tehetségeket hivatott támogatni, pl. hangszervásárlásban, versenyekre utazásban és hasonlókban.
De a tehetség többi része ki tud bontakozni egy "normál" iskolában is, némi otthoni foglalkozással, ami élményszerű, szórakoztató, kellemes és attól még fejlesztő, ismeretbővítő hatású is. Suliban meg figyelni kell majd a versenykiírásokat, van egy csomó (levelező versenyek, csapatversenyek, egyéni versenyek, országos és házi versenyek egyaránt).
válasza: válasza:Nem kiemelkedő tehetség,hanem a zenében kiemelkedő. Ez jó dolog,amíg neki nem teher,viheted bármire. De ha nincs kedve,nem szabad erőltetni.
Nagyon sok okos gyerek van,lányom is az 4évesen,hAtalmas szókinccsel,nagyon jó memóriával és imád minden számmal kapcsolatos feladatot,jó a logikája. De ez nem sokat jelent szerintem most okos,aztán lehet átlagos lesz iskolás korára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!