Anyósom elkényezteti a gyerekem és nem bírok a gyerekemmel utána, tanácsok?

Vedd fel az erősebb arcod, és oszd le a nagyit.

Monnd meg neki, hogy igy a gyerek sosem lesz önálló, ha ezt csinálja vele.

Másként nem fog menni.

Na ezért nem laknék a szüleimmel... Amikor anyuéknál vagyunk ugyan ez megy, a fiam egyfolytában ki van szolgálva, mindenki szórakoztatja, olyankor én megszűnök létezni a számára és csak a mama és papa. Otthon is szokott sírdogálni pár nap után, hogy mama-papa...

Pont múltkor elképzeltem, mi lenne ha ott laknánk náluk, hát én biztos hülyét kapnék...

Nem tudsz velük mit csinálni amíg ott laktok. A mamától sem várhatod el hogy lesza.rja a gyereket, a gyereket meg nem tilthatod el tőle... Beszélj vele többször hogy ne kényeztesse el. (bár magától is lehetne ennyi esze)

Érdekes hogy ilyenkor eltűnnek azok a kommentelők akik a nagyszülőkkel való együttélést favorizálják...

Tényleg csak a költözés a megoldás, most azt nem lehet előírni, hogy csak 2x veheted fel nem 3x meg hasonlók.

Azért durva leszólni, mert foglalkozika gyerekkel, nem olyan, mint amikor a hátad mögött tömi rosszullétig csokival vagy elviszi magával kocsmázni, tehát eltiltás túlzó retorzió lenne.

Mekkora a gyerek? Lehet anyós nélkül is ilyen mentalitású lenne, hogy nem játszik el egyedül. Egykéknél előfordul.

Amúgy miért nem mehet oda sétálni ahova a gyerek akar?Vagy miért nem kérdezheti meg, hogy mit szeretne a gyerek játszani? El se tudom képzelni ez hogy megy! Gyerek nekiül duplozni te meg leszidod, hogy ezt most nem szabad és nyomod a kezébe a bábot, nehogy véletlen azt játsza amit akar? Ha azt játszhatná amit akar, nagy valószínűséggel jobban ellene magában.

Illetve ha választhatná azt a játszóteret ahova van kedve menni, akkor nagy valószínűséggel ott is jobban eljátszana magában, mert azért választja, mert az érdekesebb számára.

Ha pedig több vitátok is volt, és anyós nem veszi komolyan amit mondasz, az is az együttélés miatt van, mert továbbra is gyereknek tekint titeket, hisz nem tudjátok magatokat eltartani felnőtt módjára.

Jöhet a nullázás:)

Ha az ember tudja, milyen az anyjával/anyósával élni, vagy utóbbi esetében csak elképzeli, milyen lehet, akkor nem vállal az ő házába gyereket.

Mert így majd még megkapja a kedves meny: "Az én házamban így mennek a dolgok!"

Ismerős szitu. Szerencsére, anyósék messze messze laknak tőlünk :-) Anyósomnak ecsetelgetem a problémáimat, ő meglepődik, és annyit mond, hogy ha rászólna, szabályozgatná, ellentmondana a gyereknek, akkor kevésbé akar majd vele lenni, és ez nem célja. Mondtam neki h miután elmegy ő haza, a gyerek elanyátlanodik, nem találja vissza önmagát, ezt a gyerek sínyli meg. Gondolkozzon el rajta. De persze semmi nem történik máshogy következő alkalommal sem.

Talán a gyerekeddel kellene megértetni, hogy anyával így mennek a dolgok, mamával meg úgy mennek a dolgok. Emellett kitartani és kész, majd megszokja, és a mamát idővel "kinövi" úgyis.