Milyen játékra mondod (főleg kreativ, fejlesztő) hogy megérte, vagy nélkülözhetetlen? Oviba készülő gyermek v. ovis korosztály

"Ahhoz is nekem kell motiválni, hogy origamizzunk, rajzoljunk, vagy bármi."

Plusz a szerepjátékra is...

Nézd, nem biztos, hogy nagy a gond.

Kis kitérő:

a kérdéses gyermek nemét és korát légyszi mindig jelezd kérdésben, és ha 7 év alatti, akkor fél év pontosan is nagy segítség, sőt, babakorban hónap pontosan, ha lehet.

Szóval arra utaltál, hogy gyermekes 2-6 közötti. Ennek megfelelően fogok reagálni most:

Ha motiválni kell (otthon), akkor motiválod továbbra is, ennyi a lényeg talán - ahogyan oviban a pedagógus is inspirálja a gyerekeket, ötletet ad, mintát mutat.

Bár látatlanban nem tudhatom igazán, mi van a gyermekeddel. Majd ha isis lesz, lehet, hogy otthon is változik a hozzáállása. De az is lehet, hogy szorong valami miatt otthon.

Ovis koromban én se szerettem szerepjátékozni, de aztán 7 évesen tiszta erőből. ;) Nekem akkor jött az igény erre... Igaz, már ovis koromban voltak különleges érdeklődési köreim, míg a gyermekedről azt írod, hogy ő csak máshol nyílik meg és játszik változatosan...

Hát igen, érdemes lehet ezen elgondolkodni. Nem bántásból, de figyi, valami oka csak van, hogy otthon gátolt, máshol meg nem igazán gátolt, nemde?

Evvel nem azt mondom, hogy valamit rosszul csinálsz ,de lehet, hogy valami szomorú dologra emlékezteti őt a lakás, ahol éltek.

Netán meghalt nemrég egy cica, kutya, egy rokon, vagy költöztetek stb... gondold végig. Ha meg van a lelki probléma oka, akkor van esély megoldani azt (mert lehet, hogy szorong otthon valamelyest), és akkor lehet, hogy otthon is repesni fog és változatosan játszik majd.

Ó, hát ha csak 3 és fél éves, akkor teljesen érthető a hozzáállása, viselkedése. :) Semmi gond nincs vele, megnyugodhatsz. :) Hagyd kibontakozni, kérlek. Ez nagyon fontos.

Sokuk ilyenkor még az rombolás-építés kettősségét élvezi, többek között. Ne várj különösebb célszerűséget, se szabálytudatot a legtöbb három évestől.

Erőltetni meg gondolom, nem erőlteted a fejlesztését - ezt már itt átbeszéltük. :)

Szépen haladni fog továbbra is, normális ütemben, a saját tempójában. A leírásod alapján semmi problémát nem látok, ha 3 és fél éves a gyermeked.

Még a 4. szülinap körül is oké, ha hasonlóan fog viselkedni, bár olyankor kezd kissé kifinomultabbá, differenciáltabbá válni a viselkedés, a játék, a cselekvés, a gondolkodásmód a legtöbb gyermeknél.

De 3 évesen még izgága a legtöbb gyermek és kevéssé kontrollálható, saját magát se képes még kellően kontrollálni, mivel az agykéreg gátlása még nem eléggé előre haladott.

Majd a 4. szülinap körül ér el ezen szerv is olyan fokot ér el, amikortól ezen a téren -nagyobb fokú kontrolláltság, kitartóbb figyelem, változatosabb és differenciáltabb viselkedés, játék, beszéd- számottevő változás fog indulni - ha hagyják megélni azt, amiket most él meg!

Máskülönben sajnos neurotizálódik a gyermek, főleg hosszútávon, akit direkt módon fejlesztenek, 7 éves kor alatt.

Kivétel -mint említettem- a középsúlyos, és súlyos fogyatékkal élő, de kizárólag a fogyatékuk vonatkozásában fejlesztendőek 7 éves kor alatt.

(Az, hogy mi minden jellemző 7 éves kortól, arra itt most nem térek ki.)

Én személy szerint bajnak tartom, ha valaki 3 évesen olyan differenciáltan játszik, kommunikál, cselekszik, viselkedik, mint pl

egy 4 és fél / 5 éves gyermek.

Mert a azt jelenti, hogy vagy elfojtották őt valamilyen téren, azaz kényszerítettél valamilyen, az életkorától idegen viselkedésre, hozzáállásra,

vagy esetleg mert csodagyerek, de hát a csodagyerekek élete általában gyötrelmes, vagy kicsi korban, vagy később, vagy is-is...

Szóval a gyermeked viselkedése, hozzáállása pont úgy jó, ahogy van, legalábbis az általad adott helyzetjelentés szerint így látom. :)

Hagyd így, és ilyennek kibontakozni, légyszíves! :)

Majd 4 évesen úgy is kifinomultabb lesz az egész jelleme, hozzáállása, mint a legtöbb más gyermeknek is.

Persze továbbra is mutathatsz mintákat OLYKOR-OLYKOR, hogy te mit, mivel és hogyan csinálnád, de ha nem utánoz téged ebben, semmi gond. Semmit se erőltess és ne várj el ilyen téren!

(Három évesektől viszont elvárás lehet pl, hogy próbálkozzon öltözni-vetkőzni -kifejezetten tudni ezt se kell-, de pl cipőfűzés nem várható még el a három évesektől; de ha tud, az nem baj, de nem is előny.

Vagy pl elvárható 3 évesektől,hogy 5 percen át képes legyen adott dologra, tevékenységre figyelni, ha érdekli, és mindenre érvényes, ami aktuálisan érdekli;

vagy pl ha szólsz hozzá, akkor fordítsa oda a tekintetét, hallgassa meg ÁLTALÁBAN, amit mondasz neki, egyszerűbb utasításokat, hogy pl "hozd ide, kérlek ,a poharat", megteszi;

Stb.)

Sok szülőben vagy egyébként irreális elvárás a 3 évesektől. Hosszan tudnám sorolni, mi minden NEM várható el még tőlük. Hirtelen áttörés 4 évesen szokott történni, aztán 5-6 évesen szokott jelentkezni több téren óriási változás. De a 3 és fél éves még szinte bölcsődés.

Nem is értek egyet a kötelező óvodába járással, 3 éves kortól! A többség 4 évesen érett rá.

Még talán a 4. szülinap körül se gond, amiket említesz 3 éves fiadról. Viszont emlékezni fog arra, miket mutattál neki, mert a tudatalattijában elraktározódik. De NEM mostanság jellemző, nem három évesen jellemző, hogy aktiválódjon mindez! Legfeljebb olykor rögtön utánad csinálja, annyi épp elég ebben a korban.

Csak hát kérlek, NE fojtsd el, bármit tesz (már amivel nem árt durván se másnak, se saját magának), mert neki most ezeket kell megélnie, amiket említettél: szabálytudat nélkül, spontán rombolni, és építeni, ezt váltogatva.

És kérlek, véletlen se erőltess rá olyat, ami nem életkori sajátossága. :)

(Persze sorolhatnék számos 3 éves kori jellemzőt, de most csak az idevágóakról szóltam.)

Mindenesetre én javaslom megnézned a linkelt Vekerdy videóból legalább az első 3 video-szeletet, tehát az előadás első 30 percét, mert fog számodra újat mondani. Ami meg ismerős lesz számodra abból - hát ismétlés a tudás anyja. :)

Ha tényleg nem szeretnél vívódni, bizonytalankodni a kérdésed tekintetében, komolyan mondom, hogy hallgasd meg Vekerdy előadását...

Megint én vagyok. Figyi, az intellektuális, és agyi-szervi vonatkozásokkal lehet, hogy eléggé tisztában vagy. De nem az a lényeg a kisgyermeknevelésben, hogy valamilyen egzakt vonatkozásban nagyon mély tudása legyen a felnőttnek, pl orvosi...

Hanem hogy kellően átfogó képed legyen, tehát elég egy szintig anatómiai-orvosi ismeret, kellő szintű gyermekpszichológiai ismeret, ráérzés, empátia, a tényezők egyensúlyba hozása, optimumkeresés (a liberalizmus és az autoriter között, gyermekközpontúan), és persze szeretetteli hozzáállás.

Az a gyanúm, hogy talán kissé egyoldalúan állsz a gyermekneveléshez, de legalább te törekszel rá, ez tök jó, sajnos sok szülő nem képzi saját magát...

De az már nem annyira jó, hogy talán elcsúszol egyik irányba, a szervi-orvosi-intellektuális irányba...

Szerintem izmosítsd a kevésbé egzakt vonatkozásokat, a megérzésedet fejleszd, a gyermekpszichológiai ismereteid érzelmi oldalát, mélyítsd EQ-dat, és mindenekelőtt non-stop önismeret mélyítés az élet. ;) Nekem is. :)

Dr Vekerdy is hangsúlyozza, hogy főleg kicsi korban az EQ fejlődése kell domináns legyen, ezen irányba érdemes inkább terelgetni a picurokat, és nem annyira IQ irányba...

Ennyit veled kapcsolatban, ha megengeded. ;) Persze nem ismerlek, de legalábbis benyomásként ezt tudom mondani számodra, a gyermeknevelés kapcsán, hozzáállásodban. Ami félig oké, csak nehogy egy irányba csússzon el a dolog. ;)

A kisgyermeked kapcsán meg nincs min aggódnod, legalábbis a leírásod alapján én ezt látom. Pont ott tart, ahol tartania kell, és áldásos, hogy nem tart előbbre! Komolyan mondom!

Viszont kb 10 éves korig a gyermek gyakran rezonál a szülei érzelmeire, sőt, a szülő tudatalattijába fojtott egykori szorongásaira, kellemetlen élményeire, traumáira. Bár elsősorban az anyjáéra. De alapszabály, hogy arra rezonál érzelmileg, és produkálhat ennek megfelelően betegség tüneteket is olykor a kisgyermek, amely szülőtől érzelmileg függ. Tehát akinek pl nem neveli anyukája, hanem apukája, ez esetben az apukájára hangolódik rá.

Ezért is nagy felelősség a kisgyermeknevelés, hiszen SAJÁT MAGADAT is folyamatában rendbe kell tenned: gondolkodásmódod, érzelmi világod, önismereted folyton fejleszteni érdemes, és ez szól minden szülőnek. Meg általában az embereknek, és persze nekem is. :) Ezen tényezőknek nagy súlya van a felnőttre, de a felnőttön keresztül a kisgyermekekre, ha nevel kisgyermeket; valamelyest a pedagógus, babysitter, szomszéd néni (ha foglalkozik a kisgyermekkel), nagyi (ha törődik a gyermekkel), stb érzelmei, tudatalattija is hat a vele érzelmileg rezonáló kisgyermekekre.