Rossz anya lettem. Hogyan tehetném jóvá?

- Panelban lakunk itt minden hallatszik. Én is hallom őket ha hangoskodnak

Naaaaaaa...!!! Ha így állsz hozzá, bocs, de nem veszem be, hogy változtatni akarsz. Ez már csak magyarázkodás.

Különben sem az a lényeg, hogy hallja-e valaki, hogy kiabálsz, hanem az, hogy kiabálsz. Attól, hogy nem hallja senki, még ugyanúgy megtörténik. És nem azért kell változnod, hogy ne hívják rád a gyámügyet, mert nem a gyámügy a probléma, nem a falak, és nem a szomszéd. Hanem az, hogy szegény gyereket terrorizálod. Ő nem tehet arról, hogy kistestvére született, ti vállaltátok (és magatoknak, nem a potenciális segítségnek, akiket nem érdekli a dolog).

Ne felejtsd el, hogy attól, hogy van egy kisebb gyereked, a nagyobb is kicsi. Nem lehet felnőttként kezelni.

Ha egyedül nem tudod megoldani a problémát, fordulj pszichológushoz.

Nem tudom, a válaszolók közül hányan nevelnek kettő -vagy több- pici gyereket (4 év alattiakat), de az nagyon kemény meló pszichésen, még erős idegzetűeknek is, akik egyúttal gyermekszeretőek...

Láttam már ilyen családot, én nem tudom, hogyan bírnám, pedig imádom a pici gyerekeket - na de egész nap úgy, hogy minimum az egyik picur a szülő társaságában van, és ezt minden nap megélni, helyzeteket megoldani, közben házimunka, és ha még dolgozni is jár a szülő...

Ehhez képest CSUPÁN napi max 6-8 órában nappal babysitterkedni, másvalaki pici gyerekével, -stílszerűen szólva- szinte gyerekjáték, ha a sitter szereti is, és kellően érti is a gyerekeket (ezt magamról írtam). Tehát nekem sitterként könnyű doglom van, de egy szülőnek, két ilyen picivel, hát az húzós...

Nekem nincs gyermekem, de meg-megfordultam családoknál néha, ahol két fő 4 év alatti gyermek volt.

Szóval ennyiből megértelek ,kérdező. De az ütés, meg a rendszeres kiabálás... Eleve egy felnőttnek saját magát el kell juttatni egy bizonyos fokú tudati szintre, mielőtt gyereket vállal, vagy ha becsúszik, akkor még mindig van rá 8-9 hónapja... Elméletet is is lehet tanulni, nem betű szerint, de jó irányadó, rengeteg gyermekpszichológus és pedagógus sok éves munkája van egy-egy jó szakkönyvben:

Mérei - Binét: Gyermeklélektan

- ez pl alapmű, javaslom forgatni. olvasni. :)

(Kisebb könyvtárakban is megtalálsz általában több példányt is belőle, bár vizsgaidőszakokban elfogyhat átmenetileg.)

dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus írásai, videói is nagyon-nagyon hasznosak, letisztult gondolatokat közöl, sok évtizedes nevelési és pszichológiai tapasztalatából!

Ezen felül nemrég találtam ezt az írást a dackorszakról (régebb óta képben vagyok erről alapvetően, de annyira jó ezen cikk összefoglalója, hogy gyakorta linkelem mostanság), szóval remek összefoglaló és megoldást mutató az alábbi cikk - a 3 évesed talán még pont benne van a dackorszakban, a kisebb meg hamarosan abban lesz:

[link]

Ami még eszembe jut:

ha szeretnél, írj itt, légyszi, mit éltél meg lelkileg, és mi minden történt köztetek, amikor a másodikat szülted. Ugyanis ezek szerint pont ekkor lett óvodaköteles a fiad.

Jár oviba? (A kötelezőség nem kőbe vésett, lehet indokkal kiskaput találni erre, szerencsére.)

Ha épp akkor került oviba, amikor a másodikat szülted, esélyesen megviselte a kisfiadat. Hát még ha hirtelen kerül oviba, fokozatos beszoktatás nélkül. Engem érdekelne, ha írnál erről is, kérdező. :)

(Nem olvastam el minden kommentedet, és a hozzászólásokat, lehet, h említettél már ebből valamicskét, nem tudom.)

Kitartás!