Rossz anya vagyok? Hogyan tehetném jóvá?
Van egy 4 éves kisfiam, aki az utóbbi időben próbálgatja a határait:) A gyerekverést gyűlölöm, ezért verés nélkül próbálom rábírni, hogy ne csinálja, amit nem szabad! Először jön a "Tedd le!", "Ne csináld, mert..." (és elmondom, hogy miért nem szabad), végül erélyesebben szólok: "Gyuszika! Nem szólok többször, bűntetést fogsz kapni!" (Azzal sosem fenyegetem, hogy ki fog kapni!) Persze Ő csinálja tovább és néz rám, hogy hogyan reagálok... Ha elveszem Tőle, ami nem az övé, vagy veszélyes, akkor ordít, hisztizik! Mikor rázendít, beküldöm a szobájába (persze olyankor max. hangerőre kapcsol:D) és mondom Neki, hogy "ha kitomboltad magad, akkor kijöhetsz." Egy ideig ordít, dobálja a játékait, aztán hüppögve odajön, megölel és közli, hogy megnyugodott:) Általában így zajlik egy-egy bünti. Amiért a kérdést igazából feltettem: életemben először elszakadt a cérna és elfenekeltem:'( Azért történt, mert majdnem levágta a nyakát!! Hallottam, hogy nagy a csend, gondoltam megnézem, mit csinál. Ahogy beléptem a szobánkba, éppen felállt a kis székére, hogy felérje a tükröt, de ahogy felállt, beütötte a kobakját a tükör aljába, ami ennek következtében elmozdult és megbillent. Nem tudom, hogy hogy' volt olyan reflexem, de amikor láttam, hogy billen a tükör, a hóna alá kaptam és elrántottam, a tükör meg lezuhant és darabokra tört... Bár ez a legkevesebb!!! Annyira megijedtem, hogy elfenekeltem...:'( Végigfutott az agyamon, hogy mi lett volna, ha nem lépek oda és nem rántom el! Isten lássa lelkem, hogy nem akartam megverni (vagyis nem volt az verés, csak egy popóra csapás), de a frász jött rám és... nem tudom megmagyarázni:( Persze keservesen sírt szegénykém, mert gondolom Ő is nagyon megijedt és gondolom azt sem értette, hogy miért kapott a popójára, hiszen eddig sosem! Nem ütöttem meg erősen és nem is sorozatban kapott, hanem "csak" egyet, de nagyon bánt a lelkiismeretem!! Vele sírtam:'( Ugye ettől még nem vagyok rossz anya? A férjem mesélte, hogy Őt rendszeresen verték, nagyon durván, mindenért! Megmondta, hogy soha az életben nem fogja megütni a kisfiunkat, éppen azért, mert tudja, hogy mennyire fáj, nem is fizikailag (bár úgy is...), hanem lelkileg!!! A mai napig nem tudta feldolgozni, hogy a saját szülei hogy' bírták agyba-főbe verni:( Szegénykém kérdezte utána, hogy haragszom rá?:( Nem rá haragudtam, csak megijedtem! Szeretném jól nevelni a fiamat, boldog gyerekkort és életet szeretnék Neki, de félek, hogy rossz anya vagyok! Veletek történt már ilyen "elszakadt a cérna" féle eset?
Eszter, 30
válasza:Ne csináld ezt magaddal. Attól, hogy egyszer egyszer kap a popójára, nem lesz semmi baja, főleg, hogy nem rendszeres.
Így tutira megtanulta, hogy ezt nem szabad csinálni.
Én egyszer fenekeltem el a fiamat, de nem is bánom. Elmentem wc-re, ezalatt kivitte a kisszéket az erkélyre, és megpróbált kimászni. Lekaptam onnan, és rásóztam, azóta sem csinált ilyet.
Soha ilyen nem volt előtte, még az erkélyre se ment ki 4 év alatt egyszer sem, úgy, hogy ne kért volna engedélyt.
Nem tudsz minden másodpercben figyelni rá, és muszáj megtanulnia, hogy van, ami abszolút tabu.
Nem vagy rossz anya.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Dehogy vagy rossz anya emiatt :)
Egyébként ajánlom a figyelmedbe ezt a könyvet, szerintem segítene nektek:
Mióta ezt elolvastam, azóta nem csak a kisfiamat tudom könnyebben kezelni, hanem saját magamat is :) Nincs benne hosszas pszichológiai vagy pedagógiai halandzsa vagy elmélkedés, teljesen gyakorlati az egész.
válasza:Az alapján, ahogy írod úgy gondolom, hogy egyikőtök sem túl stabil személyiség, a gyerekneveléseteket inkább a félelem és az aggódás irányítja, mint a szeretet és a cél, hogy életrevaló legyen a gyerek.
Nem kalkulálsz pl, azzal, hogy amiket a kisfiad csinál, az visszahatással van önmagára anélkül is, hogy Te még rátennél egy lapáttal. Itt van pl ez a tükrös eset. Gondolod, hogy magától nem ijedt meg eléggé ahhoz, hogy többet ne próbálkozzon ilyesmivel? Ez neki egy nagyon komoly tapasztalat volt, biztos, hogy tanul belőle. Feltételezem baromira nem érti, hogy még azután rá is ütöttél - nem mintha ettől siklana félre az élete.
Amiatt sem kell aggódnod, hogyha nem kapja meg, amit akar, akkor dünnyög - ez természetes. Természetes reakciókat pedig nem szabad elfolytani, mert az később negatívan hat ki a személyiségére, és fölösleges beküldeni őt a szobába is, egyszerűen csak ne figyelj oda rá.
Ha megszokja, hogy nem minden az övé, akkor hamar leszokik erről.
Neked pedig azt mondom, hogy ne magadat ostorozd dolgok miatt, hanem próbálj minél jobbá válni a gyereknevelésben.
válasza:21.18.-nak aligha van gyereke. Egyetlen gyereket sem lehet fegyelem nélkül nevelni. Ha kicsinek azt tehet mindig ,amit akar,nem tanulja meg,hogy nem szabad mindent,akkor iskolás korában komoly problémái lesznek.
Szerintem jó,ahogy eddig büntetted. Azért pedig ne legyen lelkifurdalásod,amiért a fenekére ütöttél. Ettől nem lesz neki érzelmi károsodása. Sőt,van amikor direkt kiprovokálnak egy fenékverést.
A verés csak akkor káros,ha mint a párodnál, állandósul.
Köszönöm a linket:)
21:18-nak: Nagyon is a szeretet irányít és az a célom, hogy minél jobb ember váljon a kisfiamból!!! Egyébként tudom, hogy Ő is nagyon megijedt és tanult az esetből, világosan leírtam, hogy NEM SZÁNT SZÁNDÉKKAL ÉS NEVELÉSI CÉLLAL csaptam a fenekére, hanem ijedtemben...
Utolsó válaszadóval is egyetértek!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!