Rossz anya vagyok? Hogyan tehetném jóvá?

Van egy 4 éves kisfiam, aki az utóbbi időben próbálgatja a határait:) A gyerekverést gyűlölöm, ezért verés nélkül próbálom rábírni, hogy ne csinálja, amit nem szabad! Először jön a "Tedd le!", "Ne csináld, mert..." (és elmondom, hogy miért nem szabad), végül erélyesebben szólok: "Gyuszika! Nem szólok többször, bűntetést fogsz kapni!" (Azzal sosem fenyegetem, hogy ki fog kapni!) Persze Ő csinálja tovább és néz rám, hogy hogyan reagálok... Ha elveszem Tőle, ami nem az övé, vagy veszélyes, akkor ordít, hisztizik! Mikor rázendít, beküldöm a szobájába (persze olyankor max. hangerőre kapcsol:D) és mondom Neki, hogy "ha kitomboltad magad, akkor kijöhetsz." Egy ideig ordít, dobálja a játékait, aztán hüppögve odajön, megölel és közli, hogy megnyugodott:) Általában így zajlik egy-egy bünti. Amiért a kérdést igazából feltettem: életemben először elszakadt a cérna és elfenekeltem:'( Azért történt, mert majdnem levágta a nyakát!! Hallottam, hogy nagy a csend, gondoltam megnézem, mit csinál. Ahogy beléptem a szobánkba, éppen felállt a kis székére, hogy felérje a tükröt, de ahogy felállt, beütötte a kobakját a tükör aljába, ami ennek következtében elmozdult és megbillent. Nem tudom, hogy hogy' volt olyan reflexem, de amikor láttam, hogy billen a tükör, a hóna alá kaptam és elrántottam, a tükör meg lezuhant és darabokra tört... Bár ez a legkevesebb!!! Annyira megijedtem, hogy elfenekeltem...:'( Végigfutott az agyamon, hogy mi lett volna, ha nem lépek oda és nem rántom el! Isten lássa lelkem, hogy nem akartam megverni (vagyis nem volt az verés, csak egy popóra csapás), de a frász jött rám és... nem tudom megmagyarázni:( Persze keservesen sírt szegénykém, mert gondolom Ő is nagyon megijedt és gondolom azt sem értette, hogy miért kapott a popójára, hiszen eddig sosem! Nem ütöttem meg erősen és nem is sorozatban kapott, hanem "csak" egyet, de nagyon bánt a lelkiismeretem!! Vele sírtam:'( Ugye ettől még nem vagyok rossz anya? A férjem mesélte, hogy Őt rendszeresen verték, nagyon durván, mindenért! Megmondta, hogy soha az életben nem fogja megütni a kisfiunkat, éppen azért, mert tudja, hogy mennyire fáj, nem is fizikailag (bár úgy is...), hanem lelkileg!!! A mai napig nem tudta feldolgozni, hogy a saját szülei hogy' bírták agyba-főbe verni:( Szegénykém kérdezte utána, hogy haragszom rá?:( Nem rá haragudtam, csak megijedtem! Szeretném jól nevelni a fiamat, boldog gyerekkort és életet szeretnék Neki, de félek, hogy rossz anya vagyok! Veletek történt már ilyen "elszakadt a cérna" féle eset?

Eszter, 30