Ezt hogyan lehet kibírni? Mit csináljak vele?
2,5 éves a lányom. Értem én, hogy dackorszak, de ez már sok. Mit lehet tenni? Semmi sem jó neki, de komolyan!
A mai délutánunk (is) egy rémálom volt. Mikor odaértem a bölcsibe azzal fogadott, hogy "Rossz napom volt!". (Ezt azért mondja, mert mindig kérdezem, hogy milyen napja volt)
Ekkor még reméltem, hogy ezzel vége, és nem! Általában ráköti magát valami olyanra, amiről szinte érzi, hogy lehetetlen, de szeretné, és erre alapozva rányomja a bélyeget az egész további napunkra. Mai példa: menjünk el a mamához. Erre mondtam neki, hogy holnap elmegyünk, ma dolgozik a mama. Innentől kezdve sírt. Kiértünk az autóhoz kicsit oldódott. Mentünk hazafélé, és eszébe jutott, hogy "cumi". Mondtam, hogy a csomagtartóban van a táskámba, otthon odaadom. Akkor ezért sírt egy percig, majd visszatértünk a "mamához". Aztán hazaértünk, le akartam vetkőztetni, és nem volt hajlandó megengedni. Először mondtam neki, hogy jól van akkor, maradjon úgy. Levetkőztem mellette, majd újra megpróbáltam. Szabályosan rángatta magát, toporzékolt és elhúzta magát tőlem, hogy ne tudjam levetkőztetni. Ott álltunk egymással szemben, gondolom egyre jobban melege volt, nyöszörgött, hiába mondtam, hogy vetkőzzünk, mert már melege van, elkezdte mondani, hogy "mama vegye le". De most ilyenkor honnan varázsoljak "mamát"? A vége az lett, hogy mondtam neki, hogy mutatni akarok neki valamit bent, mert vettem valamit (tudja, hogy be nem mehet a szobába cipővel), így bejött. De azért vágta továbbra is a durcás arcokat. Mondanám, hogy ebből ki lehet zökkenteni, de nem, mert annyira gyakran emlékezteti magát (jelen esetben) a mamára, hogy most este is így aludt el, maximum néhány perc, amikor nyugi van.
Tegnap előtt ugyanígy jártunk a cumival. Van ezer, de neki az az egy kellett, ami nem volt meg. Aztán végig ezért sírt, amikor eszébe jutott. Alig akart egy másikat elfogadni. Aztán valamelyik nap nem volt otthon kakaó. Na azt a du-t sem kívánom senkinek. Inkább elmentem a boltba, mert tudtam, hogy nem lesz vége, és legalább addig sem hallgattam a hisztit.
Úgy érzem 1000x erősebb nálam. Tudom, az lenne jó, ha "betartanék" neki, de nem bírom végig csinálni! Ma ezután a hisztisorozat után, alig vártam, hogy a párom belépjen az ajtón, én vettem a kabátomat, el kellett mennem!
Egyébként nagyon szeretjük egymást, tudom, hogy ő is, és látom rajta, hogy ilyenkor neki sem jó. De mit tehetnék? Már ötletem sincs. Amikor hallom, hogy nyűglődik, már teljesen készen vagyok, de vele próbálok türelmes maradni és ez a kettősség az, amit nem bírok elviselni!
Nagyon hosszú lett, bocsánat, de most csúcsponton van nálunk ez az egész és nagyon örülnék valami tanácsnak!
válasza:Dobbenten olvasok nehany sort....kisfiam 6 eves, es nekunk teljesen kimaradt a hiszti. Pontosabban elkezdte ezt a korszakot de 2-3 alkalom helyes lereagalasa utan soha tobbe nem fordult elo. Mar az elejen elmagyaraztam neki smikor eloszor eszleltem a dackorszakos viselkedest, hogy ezzel nalam semmire sem megy!
Megfogtam es betettem a szobajaba, ha kijott, hogy neki marpedig az a dolog kell, (amiert hisztizni kezdett) ugy tettem, mintha nem hallanam. Apukajaval mondogattuk egymasnak hogy "te hallasz valamit? Mert en semmit." Aztan a fiam lehalkult es nirmalisan kerte. Na akkor mar "meghallottam", elmagyaraztam neki hogy most nincs itthon, de legkozelebb talan lesz.
Ha mamahoz akart menni es azert hisztizett, az is kb 10 percig tartott, megint kozoltem hogy sajnos a hisztit en nem hallom. Megint kenytelen volt befejezni. Akkor pedig el tudtam magyarazni hogy mama most nem er ra anyanak meg fozni kell. Ennyi, balahogy neki mindent eleg volt egyszer elmondani.
Ezek utan szot fogadott, ha rossz kedve volt is, maximum pityergett vagy morcosabb volt de amiket itt olvasok, dobbenet. A kerdesbol egyertelmuen latszik hogy a kisgyerek sokkal erosebb es ezzel tisztaban van.....lemesz a boltba ha hisztizik? Elmenekulsz otthonrol?
válasza: válasza:Az en fiam is megprobalta, nem ugy szuletett hogy gloria volt a feje folott. Le is irtam, olvass ujra! Beprobalkozott, de jol valasztottam modszert hogy ne legyen hisztis.
De ahol a gyerek egy kiralylany es konkretan KIUZI az anyjat a lakasbol az NEM normalis, az nincs kezelve. Inkabb neki adj tanacsot, ne nekem irkald le hogy a masodik gyereked milyen ;)
válasza:A fizikai eroszak, amikor a gyerek harap, ut, karmol, sosem normalis! Ezt fel kellene ismerni es nem arra fogni hogy dackorszak, meg habitus.......mas egy energikus, elenk es makacs habitusu gyerek es mas egy fizikai eroszakot alkalmazo hisztis gyerek. Tudom hogy nem jo ezt hallani es egyszerubb a piros kezecske nyomkodasaval hangot adni annak hogy valaki ilyet mert mondani holott a kis draga dackorszakosok mind harapnak meg utnek de sajnos nem. Pedagogus csaladbol "jovok", nalunk veletlenul egyik gyerek sem csinal ilyeneket...biztos mind "nyugodt habitusu".
Nem. Mindegyiknel meglett a kovetkezetes modszer meg a legelejen amivel megtanulta hogy nem csinal ilyet.
válasza:Kedves utolsó, akkor örülj, hogy Te pedagógus családból jöttél, és beléd van ivódva a megfelelő módszer..
De mi halandók, akik nem pedagógus, pszichológus, egyetemi tanár családból jöttünk, vergődünk vele..és ha nem csak sajnálkoznál, hanem leírnád, hogy mi az a következetes szuper módszer, akkor lehet, hogy holnapután nem hullana már ennyire a hajam..:-D
köszi
Köszönöm a válaszokat!
Tudom, nyilván nem jó megoldás az, ha elmegyek otthonról, de néha könnyebb, mert van hogy azt érzem megbolondulok és nem akarok vele véletlenül sem kiabálni vagy durva lenni, ezért inkább kiszellőztettem a fejem. Alapvetően nincsen bajom a hangulatom, indulatok kezelésével, de van, hogy komolyan kiborít, mint például tegnap (persze a mai nap sem volt tökéletes, de én is ma jobb formában voltam, jobban bírtam).
Ma anyukámnál voltunk, ő meg mindig babusgatja, amikor mondom neki, hogy talán ez már sok tőle, ő meg olyankor direkt hízeleg anyukámnak, mert érzi, hogy "megvédi".
Egyébként remélem nem gondoljátok, hogy bántanám akárhogyan is, csak tegnap szörnyű napom volt, kimerültem és kikészültem. Ma, hogy a párom is itthon volt meg 11-től 6-ig anyukámnál voltunk, "levettem a kezemet" róla. De nem is volt ma olyan rossz napja.
Ő nem szokott harapni. Rám már csapott, igaz nem gyakran, inkább azt mondanám, hogy van, amikor idáig fajul a dolog. Azt szokta mondani, hogy "megmarlak", de ez még nem fordult elő, pedig tudja mi ez, mert mást már mart meg. Amúgy fogalmam sincs honnan veszi, mi nyilván nem mondunk neki ilyet.
Ami még szörnyű az a bolt. Nem is, hogy rákötné magát valamire, mert valami apróságot mindig kap, amivel elvan. Hanem azzal, hogy képtelen ülni a bevásárlókocsiban. Van, hogy beleül, ha megbeszélem vele, hogy mi lesz, ha nem. De aztán annyira sír, hogy inkább kiveszem. Van, hogy bele sem ül. De olyan is volt már, hogy amikor már felpakoltam a dolgokat, akkor kezdett el hisztizni. De ő nem úgy hisztizik, mint egy "normális" gyerek, hanem gyakorlatilag sikít. Volt, hogy azt hitték az udvarban, hogy verem, holott csak elzártam a slagból a vizet, ő meg még vizezet volna. Tehát egy ilyen hisztit egy hosszú, lassan haladó sorban nem lehet elviselni. Van, hogy már nem is viszem magammal, vagy csak akkor ha jön velünk valaki, hogy kimenjenek, ha kezdi. Pedig anyukám azt mondja ez nem jó, mert nem tanulja meg, hogyan kell viselkedni. Van benne valami, de nem is ő szenvedi végig.
válasza: válasza:11-13-as válaszolónak.
Ez remek módszer, de nem minden gyereknél válik be. Örülj, hogy a fiad ilyen mentalitású, de ne gondold, hogy mindenki hülye, aki erre nem képes.
Az én 2,5 éves lányom még a fiadnál is könnyebb eset. Nem kell a szobájaba küldenem vagy levegőnek nézni hiszti miatt. Letérdelek mellé és fél perc alatt megnyugtatom és elmagyarázom, hogy mit lehet és mit nem.
Most várom a másodikat és fel vagyok rá készülve, hogy másmilyen lesz. A hozzá vezető módszert majd akkor találom ki, ha helyzet lesz.
válasza:Úgy nagy általánosságban azt tudom mondani, hogy a gyerek baromira el van kényeztetve alapból, ami most súlyosbodik a dackorszakkal.
Miért van "1000" cumija? Miért nem csak kettő, amiből az egyik vésztartalék és nem is tud róla?
A sikítozós hiszti eléggé az elkényeztetett gyerekek tulajdonsága szokott lenni (ez az ÉN tapasztalatom, ismeretségi körben). Aki azt írta, hogy érdemes megpróbálni a "nem hallom a hisztit", annak igazat adok. Abszolút be tud jönni a dolog. Fiam volt nagyon hisztis ilyen korában, ő olyan szinten, hogy a fejét a földhöz vagy a falba verte. Eleinte persze reagáltam rá, mert ijesztő volt, de nem lett jobb a helyzet, pár perc után újra kezdte. Ekkortól jött a fenti módszer. És lám, nálam is bevált. Én nem származok pedagóguscsaládból. Anyámnak még érettségije sincs, az őseim vendéglátósok és fodrászok voltak nagyrészt (azért írom le, mert úgy látszik, ez fontos néhány embernek).
A bolti viselkedéssel kapcsolatban: az előre megbeszélttől eltérő viselkedés esetén NINCS akármilyen apróság, nem jutalmazzuk a gyereket a hisztiért; apróságot esetleg a pénztárnál választHAT (esetleg másik üzletben), amennyiben addig normálisan viselkedett és ezt sem minden alkalommal (miért kell mindig kapnia valamit? én ezt sem értem); ha nem megfelelően viselkedik, akkor EGYSZER szólok érte és figyelmeztetem, hogy nem ezt beszéltük meg - ha folytatja: kosárból mindent kipakol, ajándék nuku (előre jelezve, hogy most eleve egy jódarabig nem is lesz), üzletből ki, irány haza. Első néhány alkalom lehet, hogy kemény lesz (nem neki, hanem neked!), viszont a következetesség meghozza az eredményt.
A kakaó miatti hiszti meg simán elkerülhető, ha az ember odafigyel arra, hogy mit kell vásárolni. Nem akkor kell venni valamit, amikor elfogy, hanem amikor még van egy kevés. Ha mégis előfordul, akkor pedig nem rohanunk le a boltba azonnal, hanem kitalálunk valami mást, kompromisszumként: pl. csinálsz neki karamellás tejet (cukor csak van otthon).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!