Ezt hogyan lehet kibírni? Mit csináljak vele?
2,5 éves a lányom. Értem én, hogy dackorszak, de ez már sok. Mit lehet tenni? Semmi sem jó neki, de komolyan!
A mai délutánunk (is) egy rémálom volt. Mikor odaértem a bölcsibe azzal fogadott, hogy "Rossz napom volt!". (Ezt azért mondja, mert mindig kérdezem, hogy milyen napja volt)
Ekkor még reméltem, hogy ezzel vége, és nem! Általában ráköti magát valami olyanra, amiről szinte érzi, hogy lehetetlen, de szeretné, és erre alapozva rányomja a bélyeget az egész további napunkra. Mai példa: menjünk el a mamához. Erre mondtam neki, hogy holnap elmegyünk, ma dolgozik a mama. Innentől kezdve sírt. Kiértünk az autóhoz kicsit oldódott. Mentünk hazafélé, és eszébe jutott, hogy "cumi". Mondtam, hogy a csomagtartóban van a táskámba, otthon odaadom. Akkor ezért sírt egy percig, majd visszatértünk a "mamához". Aztán hazaértünk, le akartam vetkőztetni, és nem volt hajlandó megengedni. Először mondtam neki, hogy jól van akkor, maradjon úgy. Levetkőztem mellette, majd újra megpróbáltam. Szabályosan rángatta magát, toporzékolt és elhúzta magát tőlem, hogy ne tudjam levetkőztetni. Ott álltunk egymással szemben, gondolom egyre jobban melege volt, nyöszörgött, hiába mondtam, hogy vetkőzzünk, mert már melege van, elkezdte mondani, hogy "mama vegye le". De most ilyenkor honnan varázsoljak "mamát"? A vége az lett, hogy mondtam neki, hogy mutatni akarok neki valamit bent, mert vettem valamit (tudja, hogy be nem mehet a szobába cipővel), így bejött. De azért vágta továbbra is a durcás arcokat. Mondanám, hogy ebből ki lehet zökkenteni, de nem, mert annyira gyakran emlékezteti magát (jelen esetben) a mamára, hogy most este is így aludt el, maximum néhány perc, amikor nyugi van.
Tegnap előtt ugyanígy jártunk a cumival. Van ezer, de neki az az egy kellett, ami nem volt meg. Aztán végig ezért sírt, amikor eszébe jutott. Alig akart egy másikat elfogadni. Aztán valamelyik nap nem volt otthon kakaó. Na azt a du-t sem kívánom senkinek. Inkább elmentem a boltba, mert tudtam, hogy nem lesz vége, és legalább addig sem hallgattam a hisztit.
Úgy érzem 1000x erősebb nálam. Tudom, az lenne jó, ha "betartanék" neki, de nem bírom végig csinálni! Ma ezután a hisztisorozat után, alig vártam, hogy a párom belépjen az ajtón, én vettem a kabátomat, el kellett mennem!
Egyébként nagyon szeretjük egymást, tudom, hogy ő is, és látom rajta, hogy ilyenkor neki sem jó. De mit tehetnék? Már ötletem sincs. Amikor hallom, hogy nyűglődik, már teljesen készen vagyok, de vele próbálok türelmes maradni és ez a kettősség az, amit nem bírok elviselni!
Nagyon hosszú lett, bocsánat, de most csúcsponton van nálunk ez az egész és nagyon örülnék valami tanácsnak!
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem csak következetességgel lehet kezelni. Az elején kellett volna megfogni, amikor még a közepes hisztire is azt hittétek nagy hiszti. A nem az nem.
Nálunk mostanában próbálkozik azzal, hogy kevesli az adagját. Kekszből, édességből. Ilyenkor amit kapott eldobja, és követeli a meg egyet. Én látványosan elveszem az eldobott kekszet és felrakom magasra. Megmondom, hogy üvöltő gyereknek nem jár keksz.
Ha elkezd mégjobban üvölteni és vergődni, felemelem, átviszem egy másik szobába, leguggolok, magamhoz szorítom és megmondom neki, hogy tudom, hogy mérges, de csak egy kekszet kaphat és csitítom. Utána mutatok valami apró játékot vagy kap pár puszit, hogy elfelejtse a stresszt és csak utána megyünk vissza a konyhába. Majd megkérdezem, hogy kér e kekszet. Ilyenkor már nincs gond.
Ez a módszer babakora óta mindig beválik. sajnos kiemelés nélkül nem megy. Pl áruházból is ki kell menni.
A figyelemelterelés önmagában 1 éves kora óra nem megy.
Ölelés nélküls sem megy, távolról nem lehet kezelni.
Akkor sem jó, ha felemelem ahellyett, hogy leguggolnék.
Már mindent kikísérleteztem, nálunk bevált. (Egyébként más(komoly)gondok is vannak nálunk, így extra büszke vagyok, hogy legalább ezeket az egyszerű hisztiket sikerült kezelnem)
válasza:Pár napja tört rá hasonló az én gyermekre
is.
A bölcsiből az egész utat végighisztizi.
Tegnapelőtt a bölcsiből este 7-re értünk haza! Hullaként rogytam az ágyra.
Bevittem sötétben a hidegben utközben a játszotérre hogy kitombolja magát.
Hol üvöltött, hol hozzámbujt. El nem tudom képzelni mi baja mostanában. Hál ég jöttek mások is, és átvette egy kislány jokedvét es haza birtam vinni.
Másnap megint hiszti mindenen.
Pedig vettem neki ajit otthonra.
Az uton csak óbégattam, hogy o neee megint kezdődik. És probált magán uralkodni.. kevesebbszer tört rá.
Ez nem csupán dackorszak szerintem, hanem valami zajlik a gyermekben.
Az ajándekot igy csak vacsora után adtam oda. Mondtam is hogy azert nem kapta hamarabb mert uton megint bőges volt es
kedvesen utánoztam.
En azt latom hogy nem akar ilyen lenni, a hiszti valahogy tudatlanul tör rà.
Viszont elmagyaráztam neki hogy ezert hetvegen nem megyunk sehova mert nem
lehet vele közlekedni es mamának szolok hogy jöjjön mert nem megyünk át.
Viszont feltűnt hogy reggel nem ilyen.
Én a kimerültségre fogom. A deli es esti altatás előtt lesz borzaszto a helyzet.
válasza:*nekünk nem egy boltban is, segitenek ujabban az eladok is :) ismernek már, mondtam hogy mostanában nem birok vele es kedvesen elterelik, vagy ràszolnak hogy legyen jo.
Egyszer szoltam ha pl dobálozik a gyermek akkor ne mosolyogva kedvesen szoljanak mert akkor azt hiszi ez tetszik nekik. Igy segitenek es kedvesen de határozottan kérik hogy szépen adja oda pl a kindertojást míg beüti a gépbe pl.
válasza:*ma megígértem neki hogy megyünk játékboltba ha ügyes és nincs oá oá az uton sem.
Bólogatott es most kenyérre lehet kenni :)mindenben kedveskedik :)
Na majd az uton kiderul elérünk e a boltba :)
válasza:Büntetés, zuhany.... úú
A fiamnal hisztisebb, nem hiszem h van. 2,5 éves, bolcsis. Ugyanaz van, amit leírtatok. A dadus sokat segített nálunk, megmutatta h mit kell tenni. Megfogom a két karját, határozottan! ( nálunk kapalodzik, vetekszik, nem akar hazajönni a bolcsibol). Leguggolsz hozza, nyugodt hangnemben elmondod, h tudod h most szomorú, mert el kell jönni, de holnap ismét itt leszünk. Szóval az érzelmeivel szembesíted. Ha folytatja, akkor figyelni kell arra, h ne érezze h foglalkozol ezzel. Azért csinálja!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!