Más hogyan csinálja, hogy orvosi váróban, vagy buszon csendben, nyugton tud ülni, maradni a gyermeke?

Egy kisfiam van, 3,5 éves. Nyugis természetű, úgyhogy bátran megyek vele bárhova. Az orvosi rendelőben a 2-3 órás (!) várakozást kb. úgy viseli, mint egy átlagos felnőtt. Eljátszogat a kisautójával, néha oda akar mászni, ahova nem szabad, akkor mondom, hogy oda ne, és tudomásul veszi. De hozzátartozik a tényekhez, hogy mi nem a váróteremben szoktuk ezt kivárni, hanem - miután sorszámot húztunk - sétálni szoktunk a környéken és kb. félóránként visszamegyünk megnézni, hol tartanak. Így csak az utolsó fél-háromnegyed órát töltjük a rendelőben.

A buszozást meg imádja. Valóságos ünnep neki, ha buszon lehet, így nemhogy nyugton van, de kifejezetten áhítattal figyel mindent.

A többi utasra vonatkozó megjegyzéseid nekem is bökik a csőrömet. Pl. ne vedd rossz néven, ha más az "agyonhasznált" kabátját félti, mert

a) valószínűleg nem a tönkre tételtől félti, hanem hogy bepiszkolódik;

b) lehet, hogy neki éppoly nehezen telik kabátra, mint neked buszjegyre.

Vicces, hogy az időseken köszörülöd a nyelved, amikor a kisgyerekkel pl. 3 évig szintén munka nélkül kapsz állami juttatást.

"hely nincs soha hogy a gyermekem mellé ülhetnék, de ingyen utaznak a semmi dolguk nyugdíjasok és a

gyermeknek is alig adnak helyet, akinek úgy tudom kötelező lenne ülve utazni"

Nincs ilyen szabály, hogy a gyereknek KÖTELEZŐ ülve utaznia.

Ha jól értem, a gyerekednek általában adnak helyet. Miért nem veszed az öledbe?

Egyébként vidéki buszon pont fordítva van a szabály: 4 év alatti gyereknek nem kell jegy, HA NEM FOGLAL EL KÜLÖN ÜLŐHELYET. Nyilván ez érdektelen, ha mindenki másnak jut ülőhely, de elég egyértelmű a szabályt alkotó szándéka: ha zsúfoltság van, akkor a szülő ölében utazzon a kisgyerek, vagy ha ezt nem vállalja, vegyen neki is gyerekjegyet - és onnantól teljes joggal ülhetnek ketten két ülésen.