Apafétis kislánynál? Másnál is előfordult?
Tavasszal lesz három éves. Az utóbbi hetekben rácsavarodott az apjára, én teljesen kikerültem a pixisből. Apu vegye ki az ágyból, ő adjon puszit, stb. Ki se száll az apja fenekéből.
Egyformán foglalkozunk vele mindketten, tényleg jó apa a férjem. De életemben először kissé kezdek féltékeny lenni rá, mert második helyre sorolódtam :)
Nem verjük, de vannak határok, amiket szóban felállítunk és tartania kell magát hozzá. Ez működik is. Talán én vagyok következetesebb, ha valamire nemet mondok, akkor nem gondolom meg magam (pl este még kérne egy tábla csokit, vagy a késsel szeretne játszani, vagy nem akar aludni menni, stb).
Én csinálok rosszul valamit, vagy onnantól, hogy lányom van, törődjek bele, hogy az apja a sztár? (Kiemelem, hogy a férjemmel nincs semmi gond, tényleg sokt foglalkozik vele ő is, nem húzza ki magát semmilyen teendő alól, nem ellene irányul a kérdés.)
Minden kislánynak az apja az első szerelme, minden kisfiúnak az anyukája. Ez még rosszabb is lesz :)
Lányom 9 éves, apukája horgászik ő is. Apa nem eszik sütit ő sem kér. Apa nem szereti a gombát, ő sem.
Lehet, hogy nem a legszerencsésebben fogalmaztam meg. :)
A kérdés arra irányult, hogy a tapasztalatok alapján ez fog változni a közeljövőben? Más is tapasztalt ilyen viselkedést?
Nemt udom eldönteni, hogy én csinálok rosszul valamit, vagy ez egy életkori sajátosság és csak túlgondolom.
3-5 éves korban az egészséges pszichoszexuális fejlődés része az Ödipális komplexus (lányoknál Elektra-komplexusnak is szokás nevezni). Ilyenkor a kisgyermek az ellenkező nemű szülője iránt "rajong" és az azonos nemű szülővel ellenségessé válik, mert úgy érzi, hogy versenyeznie kell az azonos nemű szülővel a másik szülő kegyeiért. Ilyenkor a kisgyermekben nagyon durva, ambivalens érzések tombolnak: a lánygyermek legszívesebben eltávolítaná, megsemmisítené az anyát, hogy kettesben maradhasson apával, ő legyen az egyetlen társa. (A fiúknál értelemszerűen fordítva van, ők az anyjukat sajátítanák ki maguknak.) De mivel az anyát is szereti, ezért komoly bűntudat gyötri, amivel csak úgy tud megküzdeni, hogy tudattalanul azonosul az édesanyjával: felveszi a szokásait, személyiségjegyeit. Mivel ő nem lehet az apuka párja, ezért OLYANNÁ válik, mint az apja párja - vagyis te. Lényegében ezzel tanulja a női szerepeket és a párkapcsolati szerepeket.
Szóval ami nálatok történik, az teljesen NORMÁLIS, hozzátartozik a kisgyermek egészséges személyiségfejlődéséhez.
Amit tenni tudtok, az az, hogy a férjeddel "látványosan szeretitek egymást". Nyilván meghatározott keretek között, de mondjuk puszi, ölelés, gyengéd érintések bőven beleférnek, tehát a gyerekben tudatosulni kell, hogy ti egy pár vagytok és összetartoztok. Legyél a lányoddal türelmes, ez neki is nehéz! Ez egy kegyetlen érzelmi válság, amin sajnos át kell esnie, fel kell dolgozni magában! Biztosítsd róla a lányod, hogy akkor is szereted, ha ő elutasító veled. Mutass példát mindenben, mert ebben a szakaszban kezd el téged utánozni, hiszen te vagy a női mintája! Az apukája pedig a férfi mintája. Amilyen most a ti kapcsolatotok, olyan párkapcsolatot választ és alakít majd felnőttként magának.
És nyugi, el fog múlni! Ez egy átmeneti állapot, és nemsokára újra jó kapcsolatotok lesz!
Sokat segít, ha elkezdtek együtt "csajos" dolgokat csinálni, tehát kimondottan a női szerepekre koncentráltok. Vond be a házimunkába, adj neki kisebb feladatokat, vagy a saját játékaival utánozzon. De nyilván nem csak háztartási szerepek vannak, hanem lehet együtt szépítkezni, fodrászosat játszani, öltözködni, stb. Hadd bújjon bele a cipődbe, a ruháidba, hordja az ékszereidet, sőt, urambocsá, akár még a sminkelést is kipróbálhatja egyszer-egyszer. ;) A lényeg, hogy olyasmibe vond be, ami csajos és amiben csak te tudsz partner lenni, apa nem! ;)
1#
Az apakomplexus kifejezést általában már ivarérett lányokra/nőkre használják, akiknek nem volt jó kapcsolatuk az apjukkal és ezért apjuk korabeli férfiakkal kezdenek kapcsolatot.
Itt sem az életkor, sem az apai elhanyagoltság nem stimmel.
Jezus dehogy apafetis! Es dehogy apakomplexus!
Szerintem ne hibaztasd magad/magatokat! Tok normalis, ami tortenik a kiscsajjal.
3-4 eves kor korul van az oidipuszi korszak, ilyenkor a kicsik az ellenkezo nemu szulobe "szerelmesek" - nyilvan nem igazi szerelemmel, de imadjak, csodaljak ot, es az o hazastarsara egy kicsit "feltekenyek". Elmulik. Kesobb az azonos nemu szulo lesz az ideal, az ellenkezo nemu szulo pedig nem lesz annyira sztarolva. Tok normalis, rengeteg kisgyerek esik at ezen, ki erosebben, ki kevesbe latvanyosan.
Persze ettol fuggetlenul en is feltekeny lennek a helyedben, megertem a te erzeseidet is :) De nem kell aggodni a kislanyod miatt, es a leirasodbol szerintem nem rontasz el semmit ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!