Kiönteném a lelkemet, hátha valaki járt hasonló cipőben? (bocsánat, hosszú lesz)

Hétköznapi betegségektől nem félek, bár szerencsére nem is vagyok beteges.

De a rák elég félelmetes lehetőség, főleg, hogy kiújulhat. Gyakrabban kell járnom citológiára, illetve az orvosom is jó szakember, bízom benne (mentette már meg az életünket szülészként).

Ráadásul a szülés annyira szétnyírta az ivarszerveimet (a HPV is jó eséllyel a szülés okozta traumás sérülések hatására aktiválódott és okozta ezt az állapotot), hogy amint meggyógyultam, jön a következő műtét méhsüllyedés miatt. Ezt nem vállalta a konizációval egyidőben, mondván, nem sürgős műtét.

Az is megijesztett, hogy a HPV a végbélnyílásnál és a szájüregben, garatban is okozhat rákot. Utóbbira viszont nincs szűrés. Mire panaszt okoz, addigra lehet, hogy késő. Emiatt sajnos valós a fenyegetettség. A fertőzést utólag már nem tudják kezelni, gyerekkoromban még nem létezett oltás ellene.

Az mondjuk nem kétséges, hogy amint eléri a megfelelő kort, a lányomat mindenképpen oltatni fogom ellene.

No meg gyerekkoromban láttam súlyosan beteg rokonokat. Haldoklókat. Nyomasztó volt megélni, pedig nagyszülők, nagynénik voltak, nem a szüleim (ők szerencsére jól vannak). Ennek se szeretném kitenni a lányomat. A műtétről tud, de csak a saját szintjén. Valószínűleg a műtét szó jelentését se ismeri pontosan, valami mágikus varázslatnak gondolhatja, amit a "doktor bácsi" csinál és hipp-hopp meggyógyul tőle az ember. Részletesen nem is akarom kamaszkora előtt elmondani, amíg nincs meg az érzelmi érettség és a biológiai tudás ahhoz, hogy ténylegesen megértse. Remélem, hogy addigra tényleg csak egy anekdota lesz.