Elgondolkodtató? (Hosszú, de talán van aki hasonló helyzetben van és ez segítségére lesz. )

Valójában nem kérdezni szeretnék, hanem megosztani Veletek egy saját történetemet.

2013 januárjában telefonon értesítettek, hogy lányomat felveszik az általam kiválasztott óvodába. Nagyon örültünk neki, mert még a körzetes oviból is elutasítottak a túljelentkezések miatt. Februárban megkezdődött a beszoktatás, én és a férjem is vele lehetettünk egy pár napig az oviban. Nagyon kedves óvónéniket kaptunk, bűbájos dadusénivel, aki sajnos el is ment hamar és utána már nagy volt a cserélődés. A gyerekek is barátságosak voltak.

A lányom akkoriban nem otthoni környezetben elég visszahúzódó volt, nem barátkozott akárkivel és nem nagyon állt szóba idegenekkel. Természetesen itthon ugyan olyan csibész, mint testvérei voltak ilyen idősen. Arra gondoltam, milyen jót fog tenni az ovi, sok gyerek, rengeteg foglalkozás, tartalmas játékok. A közösség meghozta az eredményét is, nagyon sokat volt beteg a kislány. 1 hét ovi 2 hét otthon. A helyzet nem változott, a lányom nem nyílt meg a gyerekek között és az óvónénivel sem beszélgetett, foglalkozásokból kivonta magát. 2 kis barátja lett a csoportban, másokkal nem beszélgetett, nem játszott. Nem szeretett oviba járni, a küszöbön már nem akart bemenni, 8 hónap után is sírva, tőlem szó szerint elszakítva kellett bemennie a csoportba.

Eljött az október. Megüresedett egy dadus állás, gondoltam mi bajom lehet, megpályázom. Október végén el is kezdtem dolgozni az oviban. A lányom pedig novembertől egészen március elejéig beteg volt. Novembertől januárig (ameddig nem tanácsoltak el a munkahelyemről, mert összesen 8 nap betegállományt mertem igénybe venni a próbaidőm alatt) minden normálisnak tűnt, bár erősen elgondolkodtam azon, hogy a lányomat egy pszichológushoz el kéne vinnem, mert nem normális az óvodában való viselkedése. Nagyon lebeszéltek az óvónők. Nem szükséges még, még csak 4 éves, még van két éve, elég majd nagycsoportban....

Nos, miután kirúgtak, elhatároztam, hogy kivizsgáltatom a lányomat, úgy egészségileg, mint mentálisan. Az előzővel kezdtem. Egy nagyon jó immunológus kezei közé kerültünk és ki is derült, hogy komplement komponens deficiencia "betegsége" van. Tehát az immunrendszer nem úgy működik, ahogy az elvárható. Az orvos tanácsára úgy szerettük volna folytatni az óvodát, hogy saját evőeszközzel és saját poharakkal rendelkezzen a lányom, amit én hozok, viszek, mosogatok, fertőtlenítek, hiszen tisztában voltam az óvodai higiéniával. Az óvoda vezetőnőjétől, mellesleg a volt főnöknőmtől nagyon csúnya elutasítást kaptam (ezt nem részletezném, mert nyomdafestéket nem tűrne) nem engedélyezte a gyermek egészségével kapcsolatos kérésemet. Itt szakadt el nálam végleg a cérna.

Bementem egy másik kerületi oviba, ami soha nem tetszett (kívülről olyan mint egy börtön) és megérdeklődtem, milyen esélyei vannak a kislányomban ilyen betegséggel ebben az intézményben. A vezetőnő és a helyettese is egybehangzóan kijelentette, hogy örüljek, hogy "csak" ennyi baja van a a gyermekemnek, ide járnak inzulinos, lisztérzékeny, enyhén sérült és siket gyerekek is. Mikor szeretném hozni Őt és milyen csoportba kívánom íratni? Kértem, hogy amennyiben lehetőség van rá abba a csoportba szeretném, hogy járjon, amibe a szomszéd kislány is. Nem volt akadálya, ezt is megoldották. Így 2014 március 11-től másik oviba járunk és azóta (4 és fél hónapja) 2x volt beteg és azokat a betegségeket is a testvérétől kapta el. Rengeteg verset, éneket tanult ez idő alatt, a vezetőnő és az óvónők szerint is úgy viselkedik, mint ahogy az a korának megfelelő. Már büntetésben is volt. :) Az ünnepélyeken aktívan részt vesz, rengeteg rajzzal, csodás általa készített tárgyakkal büszkén tért haza. Jelenleg szünet van és még 3 hétig tart, de minden nap kérdezi, hogy mikor megyünk már oviba? Most már eszem ágában sincs elvinni pszichológushoz!!!