Ti hogyan beszelnetek ezt meg a parotokkal? Valakinek hasonlo tapasztalat? Tobbi lent es eleg hosszu.

A parom kulfoldi, 3 eve vagyunk egyutt. Mar a kapcsolat elejen tisztaztuk, h ki mit akar a jovoben. En mondtam, h elobb-utobb szeretnek csaladot, gyereket.

A hattersztori a kovetkezo: A parom nagyon fiatalon apa lett a barati tarsasagbol egy nala idosebb notol egy egyejszakas kaland soran. Eleg ketesek a korulmenyek, m a no allitotta, h szed gyogyszert, aztan megis terhes lett. A gyanura – h direkt ejttette magat teherbe – egyreszt az ad okot, h a no 4 eve megcsinalta ugyanezt egy masik pasassal, h par heti randizgatas utan “veletlenul” megint terhes lett…Nem vagyok rosszindulatu, de azert ez elegge a szandekossag hatarait surolja. Amikor a no terhes let a paromtol – 12 eve – meg se kerdezte a paromat arrol, h akarja-e a gyereket, mik a tervei stb, hanem csak kozolte vele, h terhes es a paromat felelosseg terheli. A magzatrol 16 hetes koraban kiderult, h beteg es 50%, h egyaltalan elve megszuletik, de akkor is fogyatekos lesz. A no mindenaron meg akarta szulni a gyereket – megjegyzem, eleteben nem dolgozott a csaj, csak beszedte a szocialis segelyt, vegzettsege nincs. A parom persze mondta a nonek, h ok, akkor maradjanak egyutt, de a parom par honapnal tovabb nem birta elviselni a csajt, es szakitottak. A fia megszuletett, de tobb muteten kellett atesnie, h egyaltalan eletben maradjon. Sikerult ugy megmuteni, h hal`istennek mentalisan semmi baja, nem lett fogyatekos. Az agyanak a fizikai kepessegekert felelos resze viszont serult, tehat a most 12 eves kisfiu egy 8 eves testmereteivel rendelkezik, fizikailag nagyon gyenge, rossz a szeme, a feje kicsit deformalt stb. Tehat, soha nem lesz kepes teljes eletet elni es ez igy 12 evesen tudatosult is benne mar. A szulok persze teljesen elkenyeztettek, nyilvan karpotlaskent a betegsege miatt. Ennek kovetkezmenyekent a kisfiu egy igazi zsarnok lett, feltekeny mindenkire, nem birja elviselni, ha nem vele foglalkoznak. Mindent megkapott, ezert semmit nem tud ertekelni, szemtelen es neveletlen, es ami a legrosszabb, h nagyon sunyi. A parom egyaltalan nincs joban a fia anyjaval, a kommunikacio kozottuk csak a gyerekre szoritkozik, bar a no probal sokszor jogot formalni arra, h a parom csaladjanak a resze legyen es kegyetlen eroszakos. A parom gyuloli a not es szegyelli, h egy ilyen notol van gyereke, de a fiara tekintettel sokszor lenyeli a no szemetsegeit.

Persze a parom a megismerkedeskor azonnal elmondta, h van egy fia, es a korulmenyeket is. Sot, azt is elmondta, h o nem igazan szeretne csaladot/gyereket, m a gyerekvallalassal kapcsolatban csak rossz elmenyei vannak. Talan olyannal bevallalna megegy babat, akit tenyleg szeret. En nem akartam emiatt vele maradni, m azert ez sok gondot okozhat, arrol nem is beszelve, h az en biologiai oram ketyeg, en hozom a nagyobb aldozatot, de szerettem ot es most is szeretem es ugy gondoltam, megerdemel egy eselyt. Elfogadtam, h a fia minden masodik hetvegen nalunk van, h mindenbe bevonja, h a parommal nincs olyan hetvege, amit kettesben tolthetnenk, m a parom minden masodik hetvegen dolgozik, a tobbin meg velunk van a fia, aki elott a parom alig erhet hozzam, m azonnal feltekenysegi rohamot kap a gyerek. Belementem abba is, h nekunk meg par evig nem lesz kozos babank az o felelmei miatt. En szeretem a gyerekeket, de ez a kisfiu tenyleg nagyon gonosz es rosszindulatu. Probaltam kozeledni hozza, de egy ido utan feladtam, m visszaelt a bizalmammal, ugyh a vele valo kapcsolatom most a tisztes tavolsagtartas; tudja, h velem nem lehet szemtelen es tudja, h en nem az vagyok, aki korbeugralom, ha elkezd nyafogni.

Eleg sokat nyeltem amiatt, h en vagyok a masodik, vagy eppen a harmadik a parom eleteben, m elso a gyerek, a masodik meg az eroszakos anyja – mivel a parom keruli konfliktust a csajjal, nehogy a gyerek szivjon. Szerintem a parom sokszor nagyon elnezo a novel, es nem hiszem, h egy 12 eves gyerek ne ertene meg, h a szulei kulon elnek, minkettonek kulon csaladja van es nem egy egesz nagy csalad vagyunk mindannyian. A no az elejen velem is probalkozott; probalta ereztetni, h o az elso es majd o donti el, h engem elfogad-e vagy sem. De en azonnal ereztettem vele, h neki nemhogy annyi joga nincs, mint egy volt felesegnek, de annyi se, mint egy volt baratnonek, hiszen a parommal ok ketten soha nem alkottak egy part, igy a no is hamar rajott, h velem 3 lepes tavolsag van.

Szoval eleg hatranyos helyzetben voltam ebben a kapcsolatban, de elfogadtam, hiszen tudom, h egy gyerek mit jelent. De egy ido utan mar sok volt, h mindig en legyek tekintettel. A kaput az tette be, amikor a parom kozolte velem tavaly nyaron, h o vegulis megigerte a fianak, h ha legkozelebb jon velem Mo-ra, akkor johet a fia is. Ezen teljesen kiakadtam, m az egy dolog, h az en eletembe bevonja a fiat, hiszen ez elkerulhetetlen. De az mar kicsit sok, h az szuleimet is ezzel akarja traktalni. Mivel en is ugye kulfoldon elek, keves alkalmam van hazalatogatni es azt az idot szeretem a csaladdal tolteni, nem pedig egy elkenyeztetett gyerekkel, aki nem az enyem, es akit plane nem akarok a szuleim nyakaba varrni. Mivel megigerte mar a fianak, ezert lenyeltem ezt is.

De miutan visszajottunk, nagyon megromlott a kapcsolatunk, mert nekem elegem lett, ugyanis fogalmam sem volt, hogyan talaljam ezt a paromnak, h a hatarokat nem tudja betartani a fia es koztem, illetve a mi kapcsolatunk kozott.

Volt par kellemetlen honapunk, majdnem szakitottam vele amiatt. Aztan ugy alakult, h terhes lettem. Nem terveztunk babat, de nem is tettunk ellene, m ugy voltunk vele, h a korban mar benne vagyunk mindketten es lenyegeben a gyereken kivul mas gond nincs a kapcsolattal es szeretjuk egymast. Aztan kiderult, h ikreket varok. A parom persze teljesen panikba esett – az elozo rossz tapasztalat miatt. En megmondtam a paromnak, h engem nem erdekel, megszulom a babakat akar egyedul is, es visszakoltozom Mo-ra, m egy panikolos apa, vagy egy olyan apa, aki fel a gyerekvallalastol, az vegkepp nem hianyzik a nyakamra. Arrol meg nem tehetek, h o fiatalon ennyire felelotlen volt, h egy olyan not ejtett teherbe, akit szegyell. Vegul elmult a panikhelyzet, jol megvagyunk egyutt, orulunk a babaknak es varjuk oket.

A problema viszont meg mindig a parom fia. Nem kiutalni szeretnem a kissracot, nehogy felreertsen vki, hanem csak vhogy ereztetni a parommal, h a fia mar nem 5 eves es ne kezelje ugy, ne ovja mindentol, m mar igy is teljesen el van nevelve a gyerek, feltekeny, m nem erti, h mi folyik a csaladban, m nem tisztaztak vele, h a szulei mar nem egy csalad. Nem szeretnem, ha a mi kozos gyerekeink szenvednenek hatranyt amiatt, m o fianak nem tud nemet mondani, m meg mindig karpotolni akarja a kiskori betegsege miatt.

Nem tudom, hogyan mondjam el ezt a paromnak, m kenyes tema es megiscsak a fia a gyerek. De latom en is, es mas is a kornyezetben, h ez igy nem normalis hozzaallas.

Normalis valaszokat kernek, akinek esetleg mar volt/van hasonlo tapasztalata. Ti hogyan beszelitek meg ezt a parotokkal? Kosznom elore is!