Gyermekkineziológus 7 éves kisgyereknek? Tapasztalat?

Szia!

Lehet a kérdésed már nem aktuális, de hátha valakinek még jól jön a válaszom és a tapasztalataim.

Nyolcadik éve járok kineziológushoz. Akihez járok nagyon profi, nem tudom más szakemberek milyenek, de maga a módszer, ha jól van alkalmazva sokkal de sokkal jobb, hatékonyabb és gyorsabb, mint a pszichológia. Tavaly született a lányom, a terhesség alatt is jártam havonta kineziológiai stresszoldásra, mióta megszületett is rendszeresen viszem. Nagyon sok stresszt oldottunk nála is és általa nálam is, mert megtapasztaltam: nincs problémás gyermek, csak stresszes szülő. Az én hozzáállásom, stressztűrő képességem, félelmem és komplexusom mind kihat a gyerekre, szépen rámutat a hisztik, viselkedészavarok által, hogy mi a probléma, és én veszem a fáradtságot, hogy észrevegyem, elgondolkodjak rajta, rájöjjek mi a probléma, megfogalmazzam mit is szeretnék pozitív változást és elmenjünk stresszoldásra.

Vannak születési traumák. Az én gyerekemnek nagyon sokat oldottunk. A születés során engem pl nem hagytak úgy szűlni, ahogy jólesett volna, a nagy könyv szerint hanyatt fektettek, nem engedtek felülni, addig kínlódtunk így, mig a baba szívhangja is romlani kezdett. Mikor azt mondták vákum, felültem, elküldtem a szülésznőt melegebb éghajlatra és 5 mp múlva kint volt a baba.

Hogy többet megértsenek a születési traumákról:

A születés egy olyan folyamat, ami egy életre hatással van az életünkre, mert minden változásra az életben, hogy örömmel éljük meg a változást, meg kell születnünk. Közösségre, iskolára, iskolaváltásra, pályaválasztásra, költözésre, kapcsolatra, gyermekvállalásra stb

Öt érzékszervünk van: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás.

Ez az 5 érzékszervünk majdnem mind sérül a születés során. Első sorban a látás, mivel nagyon erős fényekkel világítanak a szülőágyra. Másod sorban a hallás, mivel gyakran elég hangosan kiabál az orvos/szülésznő, aztán a tapintás (a baba 36-37 fokból kb 25 fokba jön ki! Ez nagy különbség egy picinek!), valamint idegen kezek nyúlnak hozzá, csövet dugnak a légutakba, kiszívják a vizet. Mivel a baba még anyától kap oxigént meg kéne várni, hogy elkezdjen spontán levegőt venni, de mivel erre nem időznek, elvágják hamar, a baba pedig megijed, hírtelen reflexből kap levegőt, ami a legújabb kutatások szerint égő érzéssel jár, mint amikor futás közben ég a mellkasunk. Ez egy picinek életre meghatározó stresszt okoz.

Nekem nagyon sok születési traumám volt, meditációkban sok kellemetlen élmény jött fel, pl légszomj, pánikroham.

Mindenképpen érdemes a gyermekedet elvinned. Nekem jó tapasztalataim vannak és bár kevesen vannak még olyan szinten, hogy ezt az új szemléletet egyáltalán elfogadják (legtöbb emberből még ellenállást is vált ki...) de úgy gondolom neked szükséged volna ezekre az információkra és biztosan nem vagy ezzel egyedül.

A gyermekeket azért jó vinni egyébként, mert nagyon játékosak, kreatívak, nagyon erős a képzelőerejük és könnyű velük együtt dolgozni. És megelőzni a problémákat a lehető legjobb, amit tehetünk, mert a kamaszkor majd mindent előhoz.

A legjobbakat :-)

Egy másik Anya