Hogyan készítsem fel a 3 éves lányomat a kistesó érkezésére?

Mi még nem vagyunk ebbe a helyzetbe hogy jön a kistesó, de kaptunk már tanácsot erre, mivel tervezzük egyébként hogy már amikor biztos a dolog akkor éreztetni kell a leendő nagy tesóval hogy hamarosan kistestvére születik és éreztetni kell vele hogy milyen fontos feladatai lesznek majd neki mint nagy tesó és bizony azt is mondogatni kell neki hogy az anyukájának vagy is neked többet kell majd foglalkoznod a tesójával és benne lehet némi féltékenység. Ezért nem árt előre felkészíteni a 3 évest hogy tudja mi a helyzet.

A sógornőmtől kaptam ezeket a tippeket, ott már fél éves a kisebbik lány, és az ő 3 éves lánya is így fel lett előre készítve a dolgokra hogy ő lesz a nagy tesó. Persze hazudnék ha azt mondanám hogy nem volt ebből gond, mert volt bőven gond, de ezerszer könnyebben élték meg mint amire számítottak. Persze ha elején pár napba ha kaptok segítséget pl nagyszülőktől az mondjuk nem ártana ameddig bele nem rázódtok a dolgokba, de ezt nektek kell persze eldöntenetek.

Nálunk szerencsére nincs féltékenység, bár nálunk csak 2,5 év van közöttük.

Mivel lövése sem volt róla hogy mi az hogy testvér nem is igazán taglaltuk, mondtuk párszor hogy majd lesz itt egy baba nemsokára és ennyi.

Mindig teljesen természetesnek vettük hogy itt van a kicsi és nem próbáltuk lenyomni a torkán! Az egyik mama csinálta az elején folyton hogy jaaj gyere nézd de aranyooos! Adj neki pusziiit! Nézd de cuki, fogd meeeg! Gyorsan leállítottam hogy ne higgye azt a kislány hogy azzal hogy megszületett az öccse egyből ő lett a vilag közepe!

Nálunk nem volt ez a baba körüli teendőkbe bevonás sem! Ha odajött pelus cserénél pl akkor odajött és magától adott amit kellett, de nem "dolgoztattam" csak azért hogy jajj majd így jobb lesz neki!

Imádják egymást, a lány nagyon kis gondoskodó, ha pl folyik a kicsi orra keres egy zsepit és megtörli, ha érzi hogy kakilt rohan szólni, ha valami újat csinál mindig megdícséri és mondja nekünk is hogy milyen ügyes!

Mi direkt úgy terveztük a kicsit hogy jóval ovikezdés előtt szülessen hogy nehogy azt higgye a nagy hogy azért kell oviba mennie mert jött a baba! Szerencsére hónapra pontosan a terv szerint született :D

Egy a lényeg SZERINTEM, nem szabad éreztetni a nagyobbal hogy milyen nagy változás jön! Lehet teljesen máshogy éli majd meg mint ahogyan ti elképzelitek, felesleges előre olyanokat belebeszélni amik nem is biztos hogy úgy fognak történni!

(Példa: féltem nagyon mikor oltást adatt be a 3 évesnek, ráadásul új helyen új orvossal, felkészültem a legrosszabbra, hogy majd alig bírjuk lefogni, mennyire ordít majd stb, erre nyugodtan feküdt és szemrezzenés nélkül tűrte! Előtte csak annyi infót adtam meg hogy oltást fog kapni, nem részleteztem hogyan zajlik)

Minden gyerek másképp reagál a kistesóra, ez személyiségfüggő. De sokmindennel tudod segíteni:

- kistesós könyvek: rengeteg nagyon jó kistesós könyv van, lehetőleg olyat keress amiben pont a nővér-kisöcsi/kishugi variáció van. Szerintem a Bori és a kistestvér az egyik legjobb, remekül szemlélteti a terhességet, szülést, kistesó érkezését.

- kistesó nevét ha kitaláljátok, már név szerint szólitsd a lányodnak, hogy "majd ha itt lesz Levike, akkor így fogtok játszani" stb.

- vond be a lányod a terhességbe amennyire lehet, símogassa a hasad, hallgatózzon és akkor direkt mozdítsd meg a hasad hogy "jajj látod hogy szeret téged?"

- vond be az előkészületekbe, együtt dekoráljátok a babaszobát, válogassatok babaruhát, ha ő a régi ruháit oda tudja adni az még jobb stb.

- a kisetó majd "hozzon" neki valami ajándékot

- példákat hozz fel hogy kiknek van kistesója és mennyire boldogok

- kistesós mesék (a Jégvarázst biztos szereti, Caillou is nagyon jó)

- szerintem nagyon fontos, hogy valóságában tükrözd a kistesó érkezését. Ő még nem tudja értelmezni a saját érzelmeit, ezért neked kell elmagyarázni (ebben segítenek a könyvek), hogy érezhet dühöt, bánatot, szomorúságot és mindez teljesen NORMÁLIS. Egyébként is majd 4 éves lesz mire megszületik a kistesó, ő azért már fel tudja fogni miről van szó.

Egyébként ahogy nő majd a hasad, egyre könnyebb lesz neki mindent elmagyarázni. Most még azért kicsit korai, majd ahogy növekszik a baba.

Nálunk mondjuk minden felkészítésünk ellenére eszméletlen féltékeny volt a kislányunk (2 év volt közöttük). Bántani akarta a kisöcsit, ne foglalkozzak vele, hagyjam sírni stb. Mindenki mondta, hogy legyen csak anya-lánya program is minden nap, de akármennyi ilyen programot csináltunk, csak még többet akart a lányom. Pedig már első naptól sokszor foglalkoztam csak vele, de neki semmi sem volt elég. Kb az első év volt ilyen kemény, egyszerűen nem lehetett őket egymás közelébe engedni mert féltem, kárt tesz a kicsiben. Utána lassan javult a helyzet (meg a kicsi is egyre jobban tudta megvédeni magát).

Anyóshoz nem tudok mit mondani, a sarkadra KELL állnod/tok. Ha hagyod magad, akkor a lányodat befolyásolja nektek pedig sok bosszúságot fog okozni. Ekkora h*lyeséget már bocs, hogy nem örül a kistesónak. Ott helyben küldtem volna el! Ebből is látszik, hagyjátok, hogy agyonkényeztesse a lányotokat.

Csak tudnám mi nem volt hasznos a 7-es válaszomon. Az, hogy konkrét ötleteket adtam, hogyan vezesse be a kistesó érkezését? Vagy leírtam szerintem melyik a legjobb tanító könyv? Vagy leírtam, hogy a féltékenység személyiségfüggő?

Komolyan mondom az emberek rosszindulata határtalan.