Vérvételre kell vinnem az 5 éves kisfiam. Készítsem fel előre?

Mondjuk én eleve "kerítettem" egy nővért, aki x forintért kijön házhoz és leveszi. Ilyen elég sok kórházban előfordul, csak utána kell járni.

Aki hozzánk jött 500 ft-ot kért, ezrest adtam, így még az eredményért sem kellett bemenni.

Szerintem így lehet könnyíteni az egészen. Nem kell a gyereknek idegesen várnia, bemenni a kórházba stb.

Én csak reggel mondtam el,hogy jön nemsokára egy néni, aki megszúrja a karját, hogy vegyen tőle vért. 4,5 éves egyébként. Volt már vérvétele, de nem emlékszik rá. Persze sírt, de viszonylag ügyesen csinálta, amit mondott a nővér. Kb. 10 perc sírás volt mindennel együtt.

Plusz én vettem egy pici kis játékot (tényleg csak 200 forint volt) és még az ajtóban odaadtam a nővérnek,hogy mondja azt,ha ügyes lesz, kap tőle valamit. :)

Én még a pici babámnak is "elmagyarázom" hogyha másnap szurira megyünk, a nagyobbat is felkészítem, pedig ő is még csak 22 hónapos, evidens, hogy egy még nagyobb gyerekkel is ugyanezt tenném.

Nekem volt mandulaműtétem öt éves koromban, és előtte lévő hónapokban valamikor volt vérvétel. Nem magyarázta el senki, mi fog történni, nagyon rossz volt. Kialakult bennem egy olyan félelem a tűktől, konkrétan a vérvételtől, hogy egyszer már felnőttként a háziorvosom elküldött laborba, elmentem a vérvétel helyszínére, aztán annyira bepánikoltam, hogy fogtam magam, és inkább hazajöttem.

Persze a két terhesség azóta már kiirtotta bennem ezt a félelmet, hiszen annyiszor megszurkáltak, de az első néhány alkalom borzasztó volt. Éppen emiatt mesélem el minden orvosi vizsgálat, injekció, vérvétel, kutyafüle előtt, hogy mit fog csinálni a doktorbácsi/néni.

Hidd el, jobb, ha felkészíted előre, mint ha ott szembesül vele. Tudod, van az a mondás, hogy jobb félni, mint megijedni, és a félelem is a felkészülés egyik velejárója.

Én is elmondom. És nem hazudok, hogy nem fog fájni, mert az bizony fáj, még nekem is.

Elmondom, hogy beül az ölembe, hogy megszúrják, fájni fog, de csak rövid ideig tart, és aztán meg fogom vigasztalni.

Így persze fél, izgul, de ez normális, nem baj, ha vannak negatív érzelmei.

Utána általában rájön, hogy nem is volt rossz.

Nekem 3 gyerekem van, és mindegyik máshogy reagál, van, amelyik nem sír, és van, amelyik kapálózni kezd, még mielőtt nekikezdene a nővér.

Ez van, felnőttként sem toleráljuk egyformán ezeket a dolgokat, és a fájdalom küszöbünk is különböző.

Nekem az a legfontosabb, hogy soha semmi lényegeset ne hallgassak el, és ne hazudjak, mert utána csalódhat.

Viszont mindig számíthat rám, hogy megvigasztalom és mellette vagyok.

Ez jót tesz a kapcsolatunknak is.

Igen, készítsd fel.

Arra is, hogy fájni fog. Nem kicsit. Nem "bolhacsípés". Igenis beleszúrnak egy tűt, és attól még felnőtt emberek is tudnak rosszul lenni. Fáj az, de ki lehet és kell bírni. A hősöknek ez menni szokott ;)

Lehet sírni, lehet kiabálni, de rúgdosni és legfőképpen a kezet megmozdítani nem lehet.

Készítsd fel, hogy lehet, más (is) fogja lefogni, nem (csak) te.