Csődöt mondtam mint anya!?

Abból amit írtál számomra az a legdurvább, amikor írod, hogy felébred. Nyilván van valami a kicsi lelkével, nem véletlenül nem tud nyugodtan aludni, ami azért elég durva ebben a korban, mármint nem az, hogy felébred, hanem hogy megmondani sem tudja, hogy mi az ami nem hagyja aludni. És te erre kiabálsz vele? Valami ennyire hatással van rá és neked a válaszod a kiabálás? Ne haragudj, de ezen nagyon hamar változtatni kellene! Nekem is kettő van, nem egyszerű. Nálunk a kicsi hisztis (2,5). Sokszor én is kiborulok, de nem kiabálok velük, főleg nem ha vigasztalásra szorulnak.

Alapvetően jó, hogy látod, hogy a dolgok rossz irányba tartanak. Néha a picit is lehet "mellőzni". Igenis kellenek továbbra is programok a naggyal különben ennél még lehet rosszabb is a helyzet. Biztos, hogy most még nincsen késő, de nem elég az, hogy belátod a hibáidat, bár tényleg jó kezdet.

Nem mondtal csodot, mint anya, csak senkinek nincsenek kotelbol az idegei. Sokszor egy gyerekkel is nehez, nemhogy kettovel..

Nagyon jo, hogy igy rajottel a problemara, es a megoldast is tudod, csak nem konnyu megvalositani egyedul segitseg nelkul :( de valahogy meg kell.

Kezdetben tenyleg probalj meg kevesebbet kiabalni vele, pl ejjel semmikepp ne, ha tudsz. Lehet, hogyha higgadt maradsz es megnyugtatod, akkor hamar vege lesz ennek a kelesnek, mert nyugodt lesz a kis lelke.

Bocsanatot szoktal kerni tole, miutan kiabalsz vele? Nekem is van egy 8 evesem, es egy 11 honaposom. Elofordul, hogy kiabalok a 8 evessel, de utana rogton mondom neki, hogy nagyon sajnalom, csak kimerult vagyok, es olyankor neha nem ugy reagalok, ahogy kene, es nem vele van a baj. O ezt megerti, es nem haragszik. Persze 8 evesen konnyebb megerteni, de szerintem ha a 4 evesedtol is mindig bocsanatot kersz es elmagyarazod neki, hogy nem ra vagy ideges, akkor picit megnyugszik.

Én egyetlen mondatot emelnék ki abból, amit írtál:

"Bevallom keveset foglalkoztam vele,azért próbáltam a baba körüli teendőkbe bevonni. "

Nos.. egy akkor 3 éves KISGYEREKRŐL beszélgetünk. A babát MAGADNAK szülted, nem neki. Ő a nagyobb, de nem nagy, és nem felnőtt. Attól, hogy van egy kisebb gyereked, neki pont ugyanannyit kell kapnia belőled.

Még örülhetsz, hogy nem utálja a kicsit.

Őszintén szólva én nagyon sajnálom őt, én is "nagyobb, okosabb" testvér voltam. De ettől még gyerek...

Neked kell sürgősen változni, és minden pillanatban arra gondolni, hogy ő csak egy kisgyerek, akinek jár az anyukája.

Sajna ami hirtelen ösztönbol jön azon nehéz uralkodni

Arra kell inkabb ugyelni hogy màr joval korábban figyelni a gyermek jelzéseirr hogy kesobb ne legyen szomoru vagy ketsegbeesett hisztis. Orákkal korábban törődni a màsikkal es akkor nem fajul el a helyzet.

Sajna a hirtelen jovő pillanatokban az az énünk jön elő ahogy anyàink neveltek.az önuralom kevés hozzá. Megelőzni kell boldogságra mosolyra harmoniára törekedni.

Ha feszült vagy hagyd hogy felviditson a gyermek.ők alapvetően anya boldogságát akarjàk, az élteti őket.

Ne a a kicsi körüli teendőkbe akarod bevonni, attól csak meg jobban azt érzi, hogy a kisebb körül forog a világ.

Csináljatok közös programokat kettesben, esetleg hármasban az apukával (pl menjetek el moziba, ha a kisfiú szereti a meséket; vagy mondjuk csak sétálni és karácsonyi kivilágításokat nézni a környéken, amíg a kistesó alszik).

Az esti mesét semmiképpen se hagyjátok el, az rengeteg szempontból fontos egy gyereknek meg nagyobb korban is.

Kérdező anyuka, ti hányan vagytok testvérek és te hányadik vagy közülük?