Mi a véleményetek az egykékről? Nektek egy gyereketek van? Vagy esetleg ti egykék vagytok? ÉS azokat akiket ismertek egykék?

Nem tudok egykékről nyilatkozni,mert se nekem,se a környezetemben nincsenek egykék.Nekünk 3 gyerekünk van,nekem,és a Férjemnek is van testvére.Szerintem Te kisebbségi komplexussal bírsz,ami a gyermekkorodból hiányzó dolgokkal magyarázható.Ezzel nem teszel jót Neki,sőt!Azt írod semmit nem erőltetsz....most még nem.És ha így folytatod egy utálatos,undok kis nőcit nevelsz majd belőle!Na,azzal megint csak Vele fogsz kitolni.

Férjem egyke. Nekem 2 tesóm van, én vagyok a legkisebb. Nagyon jó gyerekkorom volt, szeretet vett körül. Férjemnek sincsenek és nem is voltak olyan problémái amiket írtál, illetve írtak. Normálisan nevelték, tisztességben, szeretetben. Nekünk a kisfiunk 7 éves. Nem valószínű, hogy lesz tesója, még nem tudom. De annyira már fiatalok sem vagyunk. Hogy miért nem lesz neki valószínűleg tesója, azért mert mindet meg akarunk neki adni. Gondolok arra, hogy azt tanulhat majd amit szeretne, a közös élmnények, nyaralások stb... Nincs elkényeztetve, nincs játék csak úgy vásárolva. Jövünk ide-oda. Nem vagyunk gazdagok, de minden megvan amire szükség van. Írta valaki, hogy unatkozott gyerekorában. Én munka után a gyerkőccel foglakozom, együtt megyünk boltba, együtt csináljuk a vacsit stb. De nagyon jól elvan egyedül is. Lehet valaki boldogtalan gyerekorában hiába van testvére. Ha lenne még egy gyerkőc, nem biztos, sőt biztos is, hogy nem tudnám biztosítani azt a kisfimnak amit szeretnék/szeretnénk. Ahhoz kevés 2-őnk fizetése sajnos. Néha úgy érzem, hogy nagyon szeretnék még egy babát, néha meg úgy hogy így vagyok boldog. Férjem legjobb barátja szintén egyke... Ő is boldog volt...nagyon jó barátság van köztük

Én is egyke vagyok, sose hiányzott a tesó. Eléggé magamnak való lettem, kisgyerekként nehezen illeszkedtem be közösségbe, de ezt később tudatosan tudtam korrigálni, mindig voltak ígyis barátaim, sose éreztem magam magányosnak. Otthon egyedül is nagyon jól elfoglaltam magam, nem kellett szórakoztatni, és a mai napig is igényt tartok saját időre. Nem vagyok lettem se elkényeztetett, se önző. Gyerekként sem okozott problémát az, ha osztozni kellett valakivel pl csokin vagy ilyesmi. Inkább azokat tartottam önzőbbnek, akiknek van tesójuk, épp azért, mert mindig mindenen osztozniuk kellett, kaptak az olyan alkalmon amikor csak az övék lehetett valami, akár kevésbé korrekt módon.

Nálunk hasonló a helyzet mint nálatok, imádott egyke kislányunk van, most 7 éves. Nem is terveztünk testvért, és nekünk ez nagyon jó is így. A lányom nagyon nyitott, cserfes, jószívű és csak most kezdte az iskolát de máris sok barátja van. Szinte sosem panaszkodott hogy testvért akar, ez csak olyankor került szóba így, ha nagymama vagy más emlegette ezt neki. Én tényleg úgy látom nem hiányzik, pláne hogy olyan tipus aki szereti ha időnkét békén hagyják és magában matathat, rajzolhat. Mindig sokat jártunk össze gyerekekkel, barátokkal, vannak unokatestvérei, ez pont elég neki. Én ráadásul magamról tudom, hogy rosszul viselem a veszekedő gyerekeket, nagyon nem hiányzik ez itthon. A másik fele, hogy ugyan azt mondják a testvér milyen fontos kapcsolat lesz az életben, de én úgy látom ez nem ilyen egyszerű. Számtalan rossz testvér kapcsolatot tudok a közvetlen ismeretségi körben, szóval elsülhet a dolog jól is meg rosszul is. És szerintem ez csak részben múlik a szülőkön. Én azt tanácsolnám, hogy hallgass a szívedre. Ne logikus érvek alapján döntsd el, hogy mi lenne a praktikus, hanem figyelj belülre. Tényleg vágysz második babára? Ha igen hajrá, de ha nem, ne hagyd hogy mások elbizonytalanítsanak és jobban tudják mi a jó Nektek!Azt csak Ti tudhatjátok!!

Látom, mindenki azzal nyugtatja a lelkiismeretét, hogy lám, mennyi rossz testvéri kapcsolat van, és ezért nem is fontos, hogy valakinek testvére legyen. Nos, a családomban láttam sok példát a nem igazán példás testvéri kapcsolatokra. Csak aztán a szülők halála után valahogy mégis "összejöttek" az egykor nem olyan jó testvérek, és elkezdtek összetartani...