Nem szeret a kisfiam? De mit csinálok rosszul?
2 éves múlt (2 éves és 4 hónapos) a kisfiam. Mindig valamilyen szinten apás volt, szeret az apjával lenni, vele játszani, stb. pici baba kora óta. Ennek nagyon örülök, alapból semmi problémám nem lenne ezzel.
De az utóbbi időben már olyan dolgokat csinál ami nagyon rosszul esik. Kb. semmit nem akar velem csinálni, apával akar enni, vele akar fürdeni, vele akar wc-re menni, ez még egy dolog, de engem konkrétan kizavar, elzavar, kilökdös, közli, hogy menj innen anya, vagy te most nem jöhetsz be, stb.
Ma pl. egy ilyen után hallottam, hogy a fárjem mondja, hogy menj, öleld meg anyát, mire a fiam közölte, hogy ő nem akar megölelni.
Háttér információként két dolog: 2 éves kora óta bölcsis, szóval arról sincs szó, hogy éjjel-nappal velem van, és az apját ritkán látja, visszamentem dolgozni, kb. 3-ig van minden nap a bölcsibe, akkor megyek érte, annyival van többet velem, hogy a férjem általában fél 6 felé ér haza a munkából.
A másik dolog, hogy közben várandós lettem, érkezik a kistesó. Már látszik a pocakom. Sokat mesélünk neki róla, stb., igyekszünk felkészíteni az érkezésére.
A terhesség miatt amúgy érzékenyebb is vagyok, előfordult olyan is, hogy kiküldött a szobából, kijöttem, és elsírtam magam...és észrevette...:(
Tudom, gyerek, lehet hogy nem kellene komolyan vennem, de nagyon rosszul esik. Úgy érzem, hogy engem nem is szeret a saját gyerekem. Mindenkitől azt hallom, hogy mennyire anyás a 2 évese, csak vele hajlandó mindent csinálni, én meg nagyokat hallgatok, mert engem meg konkrétan elzavar maga mellől....
Én mindig igyekeztem jó anyuka lenni, sokat foglalkozni vele, sokat szeretgetni, mindent megadni amit csak érzelmileg lehet, emellett következetesen nevelni, nem vagyok sem túl engedékeny, sem túl szigorú.. vannak szabályok, amiket betartatok, nem vagyok vele határozatlan sem.
Miért van ez? Mit csinálok rosszul? Volt ilyen rajtam kívül mással? Létezik még ember, akit nem szeret a saját gyereke??
válasza: válasza: válasza:Nem tudja valószínűleg kezelni/felfogni a terhességet, furcsa neki, hogy "változol", kicsit "idegennek" lát.
Majd feldolgozza, ne aggódj. Beszélgess vele sokat, találj ki programokat. Pl. karácsonyi készülődés: sütés, adventi naptár készítés (mindegy, hogy pár napja már nyitogatni kell, nem baj), közös "titok", pl. ajándék az apjának...
Valami, ami a TIETEK, és ezt érzi is, ezért nem megy vele máshoz. Amit szeret és ami miatt megint sok időt töltötök együtt.
válasza:4-es Te egy igazi paraszt vagy. Aki veri a gyerekét, vagy aki számára teher a gyerek, az nincs kiborulva azon ha visszautasítja a kisfia, mert nincs azon a szinten érzelmileg, hogy mindet érdekelné. Láthatólag a kérdező mélyponton van emiatt lelkileg, most mit b**gatod?
Kérdező! Lehet hogy sok a változás az életében. Írod, hogy bölcsis lett, visszamentél dolgozni, jön a kistesó... lehet hogy így dolgozza fel, eddig te voltál a biztos pont, most meg sokminden megváltozott.
válasza:Nem kell aggódnod, velem is ezt csinálta annak idején, olyan 2 és fél évesen: csak ő meg apa léteztek (kivéve, mikor beteg volt, mert akkor mégiscsak én kellettem). Elmúlt, viszonylag hamar. Mire megszületett a kicsi, már nem volt ilyen gond, később pedig kifejezetten engem akart kisajátítani, hogy ne csak a húgával foglalkozzak.
Közben persze én is ki voltam akadva, de egy pszichológus ismerősöm azt mondta, hogy még azok a gyerekek is szeretik a szüleiket, akiket bántalmaznak és éheztetnek. Ennyi idősen egyszerűen még nem tudják szépen kifejezni, hogy pontosan mit akarnak.
válasza: válasza: válasza:Amit leírtál, abból azt gondolom, hogy mindent jól csinálsz. És a férjed is. Értem, hogy terhesként érzékenyebb vagy, de próbáld humorosan felfogni, hogy "férfiak összetartanak" vagy ilyesmi.
Egyébként a másik véglet is nagyon rossz, amikor lélegzetet sem tudsz venni a gyerektől, mert hiába fürdetné, etetné az apa helyetted, ő kizárólag tőled fogadja ezeket el.
Szerintem próbáld a dolog jó oldalát nézni: több időd van saját magadra, többet tudsz figyelni a pocaklakóra.
Én egyébként a kistesó érkezésén kívül arra is gondolok, hogy így éli meg az apjával, mint férfival való azonosulást.
Saját gyerekkoromból hadd meséljek valamit: ketten voltunk testvérek, fiúk. Amikor sétáltunk valahova, egyikünk apuk kezét fogta, másikunk anyuét. Mindig azon ment az osztozkodás, hogy melyikünk foghatja apu kezét. Ha pl. vendégségbe mentünk, be kellett osztani, hogy odaúton egyikünk fogja apu kezét, visszaúton másikunk.
Utólag, felnőtt fejjel eszembe jutott, hogyan eshetett mindez anyunak... De sosem éreztette ezt velünk...
válasza:Lehet èn vagyok akkor rossz anya, mert èn bizony kihasználom a 2,5 èves kislányom apaimádatát, ès amikor kizavar, hogy ő most apával játszik, eszik, fürdik stb, akkor èn nyugodt szívvel elmegyek futni, leülök olvasni, körmöt festeni vagy takarítok, pakolok valamit.
De az mèg sose jutott eszembe hogy ez azèrt van mert engem ne szeretne, hisz egèsz nap együtt játszünk, nagyokat nevetünk, átöleljük egymást stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!