2 éves kisfiam nem vesz komolyan. Mit csinálok rosszul? -bővebben lent-

Ne írd, hogy szégyen szemre 2 évesen babakocsiztok. Nincs abban semmi rossz. Észak-Európában a 4 éveseket is simán babakocsiba teszik, ha már elfáradtak. Nem kell a szülőnek cipelni őket, nem muszáj haza menni, ott biztonságban pihen a kicsi.

Én a 18 hónapos lányommal vagyok így. Nem fogja meg a kezem, de az apjáét sem. Rohan ész nélkül. Gőzöm sincs, hogy elrontottam-e valamit, de szerintem semmit, mert mindig ilyen volt. 10 hónaposan már szépen maga járt, és azóta ilyen, de akkor még legalább nem futott. Szerintem ne magadat okold. A popócsapás szerintem semmit sem ér. Én egyszer megtettem, de rájöttem hogy puha a pelus, felfogja, így csak vigyorgott a rosszcsont tovább.

Nálam a "megoldás" most az, hogy babakocsival elmegyünk pl a parkba, ott kiteszem, szaladgálhat kedvére, aztán visszagyömöszölöm a babakocsiba és hazamegyünk. Szerencsére szereti a babakocsit.

Szia!

én megprólnám hozzászoktatni a sétához! NE nézz hüllyének de úgy látszik nem bírsz vele egy sétálásnál! Szóval kezd kicsiben max 5 perc gyalog valahova! Szerintem: hagyd otthon a babakocsit. Mielött elindultok guggolj le hozzá hogy a szemetek egyszintbe legyen! és mond el neki hogy sétálni mentek le a pl : közérthez! végig fognia kell a kezedet, és ha ügyes volt akkor a közértnél kap valamit! Ha elindultok fogd végig a kezét! tegyél valamit a zsebedbe és ne menj be vele a közértbe, hanem add oda neki azt a valamit - valami picit!- ne nagy dolog legyen! - és utána vissza haza! semmi további lődörgés! ezt 4-5 napig eljátszod és bővítheted az útvonalad! a lényeg hogy minden elindulás előtt guggolj le hozzá (ezt csak az elején kell) és magyarázd el hogy hova mentek és hogy fognia kell a kezed! és a jutalom az elején... nem tudom máshoz hasonlítani csak a Pavlovi kutyához :) de be kell hogy válljon. és legalább nem erőszakoskodsz a gyerekkel, nem ütöd meg, és neked is jobb lesz idővel! szerintem érdemes lenne ezt kipróbálnod.

Nem hiszem én sem, hogy te rontottad el.

Nekem a nagyobb gyerekem példaértékűen közlekedett még pelenkával a fenekén is. Olyan, hogy ne fogta volna a kezemet, a zebra előtt ne szállt volna le a motorról (kérés nélkül nyújtotta át) egyszerűen nem volt. Az amúgy hisztis akaratos kislány a közlekedésben maximálisan megbízható volt. Se hiszti, se nyafogás, se úttesten átrohanás. Büszke is voltam magamra, hogy én aztán tudok gyereket nevelni, bezzeg mások....

A kicsi közben ott ült a babakocsiban, már ott látta maga előtt a jó példát. Ahogy elkezdett totyogni, járni, megtudtam mi a magyarok istene.... A sikoltozós földön fetrengős gigahisztijét a zebra közepére időzítette, de úgy, hogy még elindultunk, majd az autók előtt elvetette magát a földre. Én meg próbáltam felnyalábolni, fogtam a motort és közben már villogott a lámpa... Még az volt a szerencse, hogy a nagyobb amikor látta hogy mi van (kb. 3 éves volt) egy járókelő mellé csapódott, ahogy a járdára lépett megállt és fegyelmezetten ott várt mozdulatlanul, amíg a tekergő, szabadulni akaró, üvöltöző kicsit nem rángattam oda a már pirosban, az induló autók előtt. Minden zebra előtt műsor volt, vagy a motort nem akarta átadni, se a kezemet nem akarta megfogni. Már a séta gondolatára is rosszul voltam, mert égett a pofám, hogy akkora műsort adunk.

De senkinek nem fogadott szót, anyukámék is folyton szenvedtek vele.

A vicc az, hogy pont anyukámnak sikerült egy pillanat alatt "megnevelnie" úgy, hogy csak lestem, milyen gyereket kaptam vissza. Apukámmal és a nagyobb gyerekemmel indultak volna fagyizni, aztán szokás szerint az első útkereszteződésnél kezdődött a műsor. A nagyobb gyerekem már fogta apukám kezét, a kicsi meg nem volt hajlandó senkiért.. Anyukám meg mondta hogy oké, akkor mi maradunk. Apukám szépen elindult a nagyobb gyerekemmel a fagyizó felé, anyukám meg a kicsivel visszafordult. Épp tette volna a kulcsot a kapuba, amikor a kicsi nyújtotta a kezét, hogy "mama, fogom kezed". Úgyhogy kézen fogva elmentek ők is fagyizni, én meg egy angyalkát kaptam vissza.:-)

6: :-DDD

Egyébként a mai napig nem értjük. Utána rögtön hívott az anyukám, hogy képzeljem el mi történt, hiszti nélkül kézen fogva mentek át az úton. Merthogy ez nagyobb esemény volt nálunk annál is, mintha Nobel díjat kaptam volna atomfizikából. Amikor hazahozták és legközelebb velem sétált, akkor leesett az állam, hogy se cirkusz, se műsor, nem néznek minket az emberek és kézen fogva megyünk át egy zebrán. Úgyhogy én is hívtam anyukámat, hogy "képzeld, fogja a kezem!!! Nem hiszed el, de fogja!!!"

"A kezemet nem hajlandó fogni"

Abban azért van valami, hogy ügy érzi ebben van választási lehetősége. Te vagy a szülő van amiben nincs alkuk ez van és kész.

Ne anyukádra hallgass, azt csináld amit te jónak látsz, ami a gyereknek biztonságosabb, neked meg kényelmesebb.

Én a két, gyakorlatilag az egyformán nevelt, kis korkülönbséges "egy fészekből való fiókáim" közül az egyikkel csődöt mondtam, a másik meg a sikertörténet. Még azt sem mondhatom, hogy a másodiknál tapasztaltabb anya lettem, mert a második volt az, akit nem tudtam megtanítani rendesen közlekedni.