2 éves kisfiam nem vesz komolyan. Mit csinálok rosszul? -bővebben lent-

2-es vagyok

Valaki írta, hogy nem kell babakocsi, lassan szoktassuk a sétához. Én már túl vagyok ezen a fokozatosan sétáltatáson. Nem jött be. Elképesztő akaratos a kiscsaj, és még nincs is itt a dackorszak hivatalosan.

A parkban való rohangálás után viszont nyugisabb, akkor már jön velem is. Szerintem izgatott először, és még nem fáradt.

Egyébként tény én örülök, hogy érdeklődik minden és mindenki iránt, barátságos és nyitott, inkább legyen ilyen a rohangálással együtt, mint a felettünk lakóék kislánya aki 2 hónappal idősebb, de inkább elül maga elé bámulva egy kisszéken minthogy játszana. Amit nem értek, hogy a sajtkukac lányom, hogy lett 2 nap alatt szobatiszta, a bilin jól elvan. Lehet hogy visszük magunkkal sétára is :-D

Hisztinél mondd egyszer, hogy ha nem hagyja abba, akkor visszafordultok. Másodszorra valóban menjetek haza. Ezt érdemes akkor is megcsinálni, ha olyan helyre mentek, ami neki fontos.

Ha ezt következtesen csinálod, biztos a siker.

Lásd az egyik válaszolót, ott is bejött ez a taktika. A következetességet úgy értsd, hogy ha valamivel fenyegetőzöl, azt valóban váltsd be, egyébként nem vesz komolyan a gyerek.

2 éves, dackorszak, minden érdekes, nem a te hibád!!!

Az én fiam is pont ilyen volt 2 évesen, én következetesen betettem a babakocsiba, ha többször is hiába beszéltem neki. Egy idő után rájöttem, hogy előre kell szólnom, mert okosabb, mint gondolnám, és bizony megérti: "ha nem fogod a kezem, és nem jössz mellettem, akkor becsücsülsz a babakocsiba." És ezt be is tartottam. Ment az ordítás, de hamarosan rájött, hogy ok-okozati összefüggés van. Persze kellenek engedmények is, úgy értem, amikor nem siettünk sehová, hagytam, hogy megálljon megnézni egy-két iszonyúan érdekes dolgot, stb.

Tarts ki, most 31 hónapos a kisfiam, és már a múlté az az időszak, most már a boltban sem rámol, mindent meg lehet vele beszélni! :) Pedig nála akaratosabb lény nem igen létezik, mesélhetnék.... :)))