Mennyire normális vagy elfogadott ha egy 4,5éves hisztizik?

A lehető leghiggadtabb reakció szükséges, amikor a kisgyermek üt, csapkod. (Persze vigyázni kell, nehogy sérülést okozzon.) Ott és akkor, tömören, a gyermek nyelvén rávezetni, mit tett, sorrendben általában elsőre kérdezést javaslok, higgadtan, leguggolva hozzá ,a szemeibe nézve szelíden: "Tudod, mit tettél, kicsim?" stb.

Várd meg, javaslom, hogy mit reagál. Ha nem tudja elmondani a 4 éves, hogy mit tett, vezesd rá ,h meg tudja fogalmazni.

Második lépés általában, szintén higgadtan, szelíden, együttműködően (persze most SEM megdicsérve) :

"És tudod, miért tetted?"

Figyeld meg válaszait, vezesd rá, végső esetben tömören, az ő nyelvén fogalmazd meg helyette. Éreztesd vele, hogy bízol benne, és hogy okos kislány/kisfiú nem csinál olyat, hogy... ez és ez... de okos kisgyermek tudja, hogy ... az és amaz... (kifejted az adott helyzetről). Tedd hozzá, hogy tudod, hogy ő valójában okos kisgyerek és bízol benne!

Ez egy folyamat! Tehát ha újra hibázik te újra bízol benne! NEM felnőttről van szó, nem elég egyetlen esélyt adni neki! Hanem hónapról hónapra általában apránként lehet korrigálni az ő megértését és ennek folytán hozzáállását a világhoz.

Az agykérgi gátlás még kb 4 évesen is viszonylag enyhe, ezért impulzív (többnyire inkább előbb cselekszik, és esetleg utána végiggondolja) a kisgyermek, de ez a negatívum idővel korrigálódik, érik az idegrendszere és az agykérgi gátlások is érnek, szabályozottabbakká válnak! De nem mindegy, mi módon manifesztálódik a szervezetében! Ennek gyökere pedig az őt nevelő felnőttek, főleg a szülei!

Ha valamit jól csinált , dicsérd meg, de nem kell túlzásokba esni, se intenzivitásban, se gyakoriságban. Mond neki, hogy "na, látod, ez most okos dolog volt, most örülök neked, mert okos kicsim vagy. :) "

Óvoda: szinte tömegesen olvasom a gyakorikerdeseken is szülőktől, meg élőben is tapasztalom: sok gyerek otthon feszült, akár (túlzottan) "rosszalkodik", míg az oviban csendes, jól elvan. Ennek többnyire az az oka, hogy az oviban kénytelen megfelelni, sok más gyerekkel van együtt, emiatt kötöttebb szabályok jellemzőek, mint általában a gyerekek otthonában, és ez érthető.

De emiatt elfojtja magában a rosszalkodást sok gyerek - na nem mind, mert van, akik már eleve az oviban csapódik le. Érzelmi törődést hiába nyújt egy kompetens és jószívű pedagógus, van értelme és haszna bár, de egy állami oviban túl sok gyerkőcön oszlik meg, tehát általában nincs lehetőség arra, h érzelmileg teljességgel kielégüljön az oviban a gyermek, ez is nyomasztja öntudatlanul. (Ha viszont nem hozzáértő pedagógusa van, akkor pláne ez a következmény, csak tetézi...)

De otthon, az általam javasoltakkal jelentősen kompenzálhatod a hiányait. Az óvoda 4-5 éves kortól ideális a legtöbb gyermek számára, addig kényszermegoldás, pláne a bölcsi is. Otthon valahogy helyre tud billenni a gyermek - ha kellően bölcs és szeretetteli, türelmes és értő a szülő hozzáállása.

Hajrá, kedves szülő! Javaslom kipróbálni az általam javasoltakat.