Hogyan mutason egy anya jó példát, ha nem olyan? (szorgalom, kitartás, stb)
gyermekem foglalkozást igényel, nagymozgásokban, illetve beszéd miatt mondókázás, meseolvasás, és koncentrációjavítás miatt.
A foglalkozások, a nagymozgást leszámítva látványosan építők. A gyermek tanulja, egyre több mindent tud(magától is mutogatja a mondókát), egyre nyitottabb lesz(igénye lesz rá, hozza a könyveket), és egyre hosszabban tud nyugton maradni és végignézni egy kisebb mesekönyvet(nő a koncentrációs idő).
csakhogy én neveltetésemből kifolyólag nem vagyok képes a rendszerre hosszú távon.
(pl tesómmal minden nap leültek tanulni, szorgalmas, kitartó, karrierista lett, tele elképzelésekkel, én nem)
Folyamatosan pontatlan is vagyok(még jó, hogy tolerálja a munkahely is, későbbre tették a munkaiőm, ráadásul véletlenül a bölcsiben is úgy alakult, hogy kitolják a reggeliztetést későbbre..) és nem vagyok képes napi, de heti szinten sem, foglalkozásokat tartani. Mi lesz ha iskolá lesz? nem akarom ugyanezt a hibát, mint szüleim, elkövetni, szeretném a házikat kikérdezni, ellenőrizni, segíteni abban, ha nem is sikerül, igenis újra nekiutunk, stb (anno képes voltam inkább utolsó pillanatokban készülni a vizsgákra is. szakdogát pl 72 órás fenntléttel írtam meg...)
A lelkiismeret, önkontroll nem elég, mert ezekkel csak olyan 3 napig vagyok képes mondókázni, mesézni, tornázni a kicsivel, utána hanyagolom vagy egy hónapra is :(
Fura. Fura, hogy a gyerekedért se vagy képes.
Nekem szociális fóbiám van. Ha egyedül lennék, ki se mozdulnék. Ha magamért kell intézkedni, egy telefonhívásra is képtelen vagyok, fizikai tüneteket produkálok. De ha a gyerekemért kell, megemberelem magam és megyek, intézkedek, semmit se halogatok.
Én is halogatok, a szorgalom is hiányzik de a kisfiam dolgaiban azért következetes vagyok, ha valamiben 1-1 nap kimarad, nem csinálok belőle lelkifurdalást, de igyekszem másnap beilleszteni.
Magaddal szemben nagyon kritikus vagy, fogadd el ezt a rossz tulajdonságod, de ne nyugodj bele. Ha haragszol magadra, nehezebb lesz újra nekifogni a halogatott dologba. Gondolj a gyerekedre. Azt mondják 30nap kell egy új szokás kialakulásának, addig légy türelmes, ha kimarad 1-2 nap ne aggodj, simán előfordul mással is, ha borul a napirend, de 3nap ha törik ha szakad figyelj, heteket ne húzz semmit. Addigra a gyereked is megtanulja az új dolgot. Ha a tanulásban ezt be akarod vezetni, később majd ő kéri, hogy legyél vele. Ekkor ne azon agyalj, hogy nem neked jutott eszedbe mellé ülni hanem az eredményt nézd, hogy sikerült 20percet foglalkoznotok a tananyaggal.
Késés is amiatt van, mert előre félsz, hogy késel, halogatsz, mert nemszeretem dolog hozzá kezdeni készülődni. Csomo önfejlesztő könyv van, olvas utána. Ha zavar ez, akkor csak egy lépésre vagy ahhoz, hogy a kitartásod is meglegyen. Leginkább az a bajod, hogy elkönyvelted magad ilyennek, pedig ezen túl lehet lendülni.
Segítséget is kérhetsz, a gyereked érdekében, ha sehogy nem boldogulsz.
1.nem elég motiváló erő, hogy látod a gyermeked fejlődik és maga is kéri hogy foglalkozz vele? Tán elutasítod?
2.nem szeretem ha valaki felnőtt fejjel is a szüleit hibaztatja. Neveltetésből adódóan? Ahogy van választásod, másképp kell csinálni, nem egy életen át a szülőkre kenni a sikertelenségedet. Hány olyan sikeres ember van akinek a szülei csak a rossz példát mutatták és mennyi következetes szülőnek lett léha felnőtt gyermeke?
Nekem napirend segített. Délelőtt a muszáj/nemszeretem dolgok, délután a jutalom.
A mondókázást lehet nagyon változatossá és mókássá tenni. Mi járunk könyvtárba, onnan hozok könyvet így nekem sem unalmas.
"Hogyan mutason egy anya jó példát, ha nem olyan? (szorgalom, kitartás, stb)"
Kapja össze magát, ha már gyereket vállalt.
Nem kisgyerek vagy már, hogy a szüleidet hibáztasd mindenért. 12-13 éves korától azért van már mindenkinek annyi esze, hogy bizonyos dolgokat felfog. Nyilván te se a hülye kategóriába tartozol, ha van egy diplomad, szedd össze magad a kifogás keresés helyett
köszi a praktikus tanácsokat :)
nem hibáztatom a szüleimet, csak azért írtam, hogy alapvetően vagyok ilyen(évtizedes berögzülés) és nem ilyenné váltam egyszercsak úgy, ezért is nehéz változni, nem egyszer kezdtem pedig hozzá, és nem egyszer történt az, hogy napokig megy csak a nagy hév, magamtól.
és igen, nem elég motiváló erő a gyermek, sőt pont, hogy azt látom benne, mennyi mindent kihagytam. az önvádat.
most hiába ígérgetném, hogy próbálok valami stratégiát felállítani, ha csinálnék is heti/napitervet, már azt tudom, hogy csak addig tartanám be :(
de sok a jó ötlet :)
próbálok nem agyalni, csak csinálni (mint a nike, "just do it" :))
meg utánanézek önfejlesztésnek
haj haj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!