Meg lehet nevelni egy 5 évest, akivel eddig nem foglalkoztak? Vagy már mindegy neki?

Nem írtál a nagymamáról, most van-e kapcsolata a kislánnyal, látogatja-e, vagy ti viszitek hozzá? Lehet, hogy óvoda-váltás is volt?

Nagyon sajnálom a gyereket és nagyon sajnállak téged is! Nem lesz könnyű dolgod, más rákészülhet az anyaságra 9 hónapig, te kapsz egy ötévest "hozott anyagból" elrontva.

Sok tanácsot írtak, én újabbat mondanék:

Ne légy féltékeny a párod múltjára, a halott anyuka nem árthat neked! A nagymama nevelési módszereit ne kritizáld a gyerek előtt, legyen neki aranyos nagymamája, akihez kötődik. A nagyival való találkozások után visszaesés várható!

Legyen ennyi a viták helyett:"Én így szeretném/szoktam csinálni" ... következetesen, nyugodtan és sok

szeretettel. Erre neveld a párodat is, hiszen ő hívta életre a kicsit. Előbb-utóbb büszke lesz rátok: a családjára!

Nem lesz könnyű dolgod, de nagyon drukkolok nektek!

B@sszus, jó hogy teher, hiszen kapott egy kész, 5 éves gyereket, akinek sz.r az élete, mert anyukája meghalt, mama már nem bír vele, és biztos, hogy nem a gyerek kérte, hogy had költözhessen egy kvázi idegen családhoz (persze, értem, hogy volt napi kapcsolat... unokahugommal is van, mégis idegölő lenne mindenkinek, ha hozzánk költözne).

5 évesnél hisztire még simán bejöhet a láthatatlanná tévő por. de komolyan! beszórod vele, és csak akkor múlik el a hatása, ha nyugi van...

de a lényeg, hogy te, ill a párod irányít. NE a gyerek.

nincs kedve leszállni, menni, felöltözni... na és? a gyógyszert sincs kedve bevenni, ha beteg, de ha kell, hát ráülök, és úgy adom be, mert szüksége van rá.

4 évesen még körberöhögött a gyerekem, amikor jött a "háromig számolok, és ha addigra..." most már a 2-nél rohan, pedig ha 4 évig nem nyúztam meg (hanem inkább volt 2ésfél, 2ésháromnegyed, mejdnem3, stb), gondolhatod, hogy ez az utolsó évben sem változott.

Azért ez a helyzet mindenki részéről nagyon tré. És te? Te hogy éled meg, h hirtelen 3-an lettetek? Kérdezte egyáltalán tőled vki, h te mit gondolsz? Vagy csak szinte egyik napról a másikra kaptatok egy gyereket, aki egyrészt kicsi, másrészt már nem annyira. Vannak neki is kialakult szokásai, mégha éppen rosszak, vagy nem megszokottak is.És hogy történt a költözés? Meg lett beszélve a gyerekkel, cirka felvázolva, h ti mostantól egy szépe család vagytok, vagy csak zsupsz, nagyi "kitette" ti meg vittétek? Én úgy gondolom, itt téged senki nem akar bántani, legalábbis nekem ez jött le, de elsősorban igen, mindenkinek az jut eszébe, h szegény gyerek..

Ne felejtsd el, h ezt az egész dolgot mindannyiótoknak meg kell szokni, meg kell tanulni kezelni. Annak a gyereknek is, h többen vagytok,nektek is, h felelősséggel tartoztok érte.

EZ egy rohadt kellemetlen helyzet, de túl lehettek rajta, ha ti mindannyian akarjátok. Csodát ne várj gyorsan, de az tény, h a gyerek is próbálkozik ezzel-azzal. Mint az 5 évesek általában. És ha ez megnyugtat, néha én is pánikba esem az én 5 évesemtől, illetve az ő hirtelen jött hisztijétől, pedig őt én szültem, minden porcikáját, mimikáját, rezdülését értem, ismerem. De ez egy ilyen kor! Igen, neked valószínű lövésed sincs ezekről, mert még nem csináltál ilyet elejétől kezdev. Te valóban készen/félkészen kaptál egy csemetét, és most küzdötök mindannyian. Bennem is felmerültek ilyen kérdések, h milyen a kapcsolatod most az apával, milyen a kapcsolat a nagyival, nektek, vagy a gyereké. Pl. hogy nevelte a nagyi? Esetleg nem-e az apa ellen. Szóval, szerintem téged itt azért faggatnak/faggatunk, mert ebben a sztoriban igen is fontosan a részletek. Hiába mondja azt bárki, h én így szoktam....ha a ti gyerekeknek más a habitusa, illetve még ti sem ismeritek egymást igazán.

42. hozzászóló vagyok, a "bárki".

A 44.-nek írom (lehet, hogy nem volt egyértelmű a tanácsom):

"Én így szeretném/szoktam" nagyon szelíd, nagyon csendes határozottsággal, következetesen és rengeteg szeretettel...

A szülö a főnök, ezt a kislánynak az első pillanattól tudnia kell, akármilyen is a habitusa és bármennyit is hisztizik. Egyébként ezt a nagymamának, kellő tisztelettel

bár, de tudomásul kell vennie.

Örülök, hogy így döntöttetek. Szerintem megoldjátok, hidd el, majd látod, hogy napról napra jobb lesz.

Következetesség, türelem, szeretet, és minden megoldódik. Sok sikert hozzá, szurkolok, hogy sikerüljön.!

Ha van kedved, írj majd még, szívesen olvasnám...