Másfél éves kisfiam mostanában minden éjszaka átjön hozzám aludni. Hogy lehet erröl leszoktatni? 38/N

Elöször is lényeges tudni, hogy miért? Ugyanis ha valamitöl fél, akkor az okot kell megszüntetni.

Emellett minden alkalommal vidd vissza a saját ágyába, akkor leszokik róla.

Ha ok nélkül fél, akkor segíthet, ha te alszol egy ideig az ö szobájában, és amikor mégcsak félig ébred fel, mocorog, akkor halkan szólsz neki - ez megnyugtatja és nem ébred fel egészen.

Így pár hét - egy-két hónap alatt megnyugszik.

Nekem is nagyobb mostanában, de ő 2,5 éves és annyiből könnyebb, hogy megérti, hogy nem kellene ezt csinálni.

Én azt találtam megoldásnak, hogy a kanapéra költöztem és beláttatom vele éjjel, hogy bizony nem férünk el.

Először lefeküdt mellém a földre következő estéken.

Aztán kiegyeztünk abban, hogy ha nem ébreszt fel, akkor ameddig megnyugszik, maradhat, ahol helyet talál. (tudtam, hogy nem fog helyet találni)

A lábamnál találtam összekuporodva következőleg.

Most két dolog szokott történni: idelopózik, nem ébreszt fel, öszekuporodik és amikro felébredek, visszaviszem az ágyába. Ez után már nem jön vissza.

Vagy közösen visszasétálunk az ágyához és kap új jóéjt puszit, takarót, egy kedvenc ruhadarabomat ez 80% ban be is jön. Amikor ez után is visszasétál, akkor marad az első, hogy bealvás után a helyére szállítom.

Nála a bölcsi kezdésnél kezdődött, ezt meg megoldani nem tudom, de az oka egyértelműen az, hogy nem mehetek be vele játszani, mint az első napokban. Az nagyon megviselte (nem is kellett volna sosem beengedni engem, mint szülőt szerintem, de ez más kérdés már.)

Én ezt nem értem. Miért olyan nagy baj, ha a gyerek a szülővel alszik. Főleg, ha a szülők elváltak és pl. apuka elköltözött. Mi is külön élünk az apával. Sőt, az apa már a fiam születésekor nem volt sehol :-(

Kisfiam 4,5 éves. Van saját szobája, ott a kis ágyikója, játékai. Mégis mindig velem akar aludni. Különösebb oka szerintem nincs. A születésekor az én kis 35 m2-es egyszobás lakásomban laktunk, így a kiságya az én ágyam mellett volt. (máshol helye sem lett volna) Később, amikor nagyobb lakásba költöztünk, lett szobája. Ennek ellenére az én ágyamban alszik. Éjjelente néha felkel, lecsekkolja ott vagyok-e és elmondja, hogy szeret és megkér, hogy takargassam be... Minden este megkérdezem, hogy aludjunk-e külön. De azt nem mondanám, hogy zavar a dolog. Egyszer el kell múljon az együtt alvás igénye...

Én úgy látom, hogy a gyerek igényli mindig a szülővel való alvást. Hogyan is tudnám Neki azt mondani, hogy márpedig menj a saját szobádba és a saját ágyadba.

Lehet, hogy gáz vagyok és nem az én igényem az, hogy velem aludjon (mert elég rossz alvó vagyok, mindenre felébredek)...