Vajon boldog e a gyerekem?

Most töltötte a 10 et, kislany .

Nagyon vágytam h megszülessen , úgy éreztem h annyi szeretet van bennem es annyi nyújtanivalóm van, milyen boldog lesz , érte mindent megteszek , vártam a szülèst. Az apjatol epp akkoriban válóper elött voltunk , mikor terhes maradtam , de biztos voltam magamban , h magamnak szülöm es az apára sok szükség nem lesz.

Vegul a dolgok nehezebbek voltak mint gondoltam , de mindig helytalltam anyakent , erömön felul mindent biztositottam neki ami kellett neki , tehat anyagiakban nem szenvedett hiányt .

Viszont hianyzott neki az apja , aki igenyt tartott a közös felugyeleti jogra , de nem tesz semmit a gyerekert , többet art neki az apjaval valo talalkozas mint hasznal , szinte csak csúfolkodik a gyerekkel.

Megkerdi mire vágyik , aztan közli h majd megveszi anyád.

A szeretett nagyszulöktöl ( az en szuleim ) tavol kerultunk , sajnos , a gyerek 3 eves kora utan.

Ez nagy veszteseg volt nekunk , de megprobaltam mindig valamivel bearanyozni a napjait , vidámpark, uj ruhak , laptop stb ...

Latom boldog de úgy erzem , h mégsem annyira es nekem sem sikerult megteremtenem szamara teljes mertekben , amit szerettem volna . Neki sok a baratja , de nekem senkim es viseli a maganyomat mint a keresztet , mert sajnal es furcsallja h nincsenek barataim. Peldaul.

Minden hianyossagomat a szulöseg felnagyitja , es sajnalom a lányomat , mert mégsem olyan idilli boldogsag ez, mint amit terveztem, peldaul , neki fontos lenne az apja , es az h szeresse öt , ne ilyen gonosz legyen . Nekem nem volt fontos apam , azt hittem neki se lesz az , de kulönbözöek vagyunk. Hiaba gonosz , az ö apja .

ANNYIRA sajnalom, h hianyos ez a boldogsag terv , szerintetek igazam van ?