Úgy érzem nem bírok a kétévesemmel. Mit mondanátok?
Van egy éppen 2 éves és egy 4 és féléves lányom.
Egyikkel sincs semmi gond, kivéve egy dolgot.
A kicsi rengeteget bántja a nagyot. Csak a testvérét, egyébként soha senkit. Se bölcsiben, se játszin. Még vele egyidőset sem. De a nővérét...
Minden módon bántja, ahogy csak tudja.
Először próbáltam leállítani és közöttük lenni. De ma már ez lehetetlen, mivel annyiszor és olyan hirtelen történik. Sokszor mellettük állok. Aztán jött az, hogy mondtam neki, hogy nem szabad, fáj neki, stb... Aztán jött az, hogy elég jó határozottan mondtam neki, de nem kiabálva. Na most kb itt vagyunk.
Mai konkrét (egyik) eset, amikor majdnem mind a hárman sírtunk. A nagynak megvan engedve, hogy fogja a telefonomat, ha otthon vagyunk. Le szoktak ülni a földre, a nagy fogja a telefonom és így néznek meséket az interneten. Ott ültem tőlük 3 méterre! Egy ideig semmi gond nem volt. Aztán a kicsinek valami nem tetszett, fogalmam sincs mi lehetett az, talán csak ilyenje volt. Elkezdett a telefonomra csapkodni. A nagy nyávogott, hogy nem látja, elmegy a mese, stb... Aztán én is mondtam, hogy fejezze be. (Kértem, majd követeltem nem üvöltve!)
Aztán a nagy felemelte úgy, hogy a kicsi nem érte el. Ekkor a kicsi BENYÚLT A NAGY PÓLÓJA ALÁ ÉS A KÖRMÉVEL BELEMART!
Odamentem a kicsihez, (a naggyal hirtelen eszembe sem jutott foglalkozni), és odavittem és megmutattam neki a marást, ami persze véres volt. Mutattam neki, hogy nézze meg, hogy mennyire sír a nővére, és hogy EZT NEM SZABAD!
Aztán ő is elkezdett sírni. Átment a szomszédos szobába és toporzékolni kezdett, földhöz vágta magát, szó szerint őrjöngött. Én meg olyan ideges voltam, hogy behajtottam rá az ajtót (persze nem kilincsre), csak hogy ne lássam.
De persze csak még jobban sírt. Kb 2 perc múlva bementem, de szándékosan nem tettem úgy, mintha minden rendben lenne.
Azt vettem észre, hogy pontosan tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz. Tudatosan csinálja és egyre durvábban. Nem értem, hogy miért éppen a nővérével. Talán nincs is különösebb oka, csak vele meri, stb... A nagyobbnak hiába mondom, hogy ne hagyja magát, csak sír, ha megtörténik.
Kb. féléve kezdődött, persze akkor még nem ilyen módon.
Nem tudom, hogy mit tehetnék. Meg nem fogom ütni, ez biztos, mert akkor belemennék egy ördögi körbe. De ezt sem akarom.
Már nagyon belefáradtam. De most hogyan uszítsam a nagyot a kicsire, verekedést generáljak? Mivel a kicsi nem hagyná rá, ha a nagy megütné...
válasza:
válasza:Ugyan ez ment nálunk is, igen elkülönítettem őket a 2.5 éves véresre marta a 7 éves karját, arcát. Széttépte a nagy leckéjét, füzeteit firkálta.
A fenekelés sem használt. Két hónapig a bölcsin kívül nem volt más, heti 1x játszó, semmi édesség, semmi új játék.
Egyszerűen más választásom nem volt, mintha meg sem hallotta volna mit mondok.
válasza:Verés nélkül is lehet határozottnak lenni.
Amikor megüti a nővérét, fogd meg, guggolj le, nézz közelről a szemébe és mondd, hogy "NEM SZABAD! Nagyon mérges vagyok rád, hogy ezt csináltad!"
Nem, egy alkalom nem fog csodát tenni, 2 évesen pont az a kor van, amikor sok ismétlés után, lassan épülnek be a belső fékek.
válasza:Én pedig ilyenkor el szoktam különíteni őket.
Nálunk 2 év 2 hónapos a kicsi, 4,5 éves a nagy.
Általában valami játékon vesznek össze, a nagy is előszeretettel veszi el a kicsitől, mert ugye mindig ugyanaz kell mindnek. Ilyenkor a kicsi belecsíp vagy megüti (régebben harapott de erről már leszokott). Ilyenkor a nagy is általában visszacsíp (nem azért mert én mondtam neki, hanem gondolom önvédelem, én inkább azt szoktam mondani h ne csípkedjen), és mindketten sírnak.
Ilyenkor nagyon szigorúan és határozottan rájuk szólok, elmondom h nem szabad, fáj stb., majd egyiket beküldöm egyik szobába, másikat a másikba. Már a kicsi is érzi h ez büntetés, mert többnyire sírni kezd. Pár percet így bent vannak aztán kijöhetnek, megölelik egymást és játszanak tovább.
Szerintem ahogy nagyobb lesz a kicsi ő is egyre okosabb lesz.
válasza: válasza:Utolsó, saját magad cáfoltad meg az érvelésed. Az oviba mért nem csinál olyat? Pedig ott nem ütnek rá, jé, lehet anélkül is nevelni? Igen lehet.
Nem tudom nekem 2 év 2 hónapos a gyerekem és már igenis megérti ha rászólok valamiért és akkor nem csinálja tovább, pedig nem szoktam rácsapkodni.
Attól még mert te egyszer rácsapsz az sem fogja visszatartani, attól még megpróbálhatja máskor.
Engem amúgy nem érdekel, mindenki azt csinál amit akar, és mindenki úgyis a magáét szajkózza és saját magát tartja szuper anyának.
válasza: válasza:Szerintem egyszerűen csak unatkozik a kicsi. Képzeld el: reggeli rohanás, kapkodás után egész nap bölcsi, aztán rohanás haza - neked házimunka. Nyilván elérehető közelségben a nagytesója van akit fizikálisan megérinthet, mert te közben a házimunkát csinálod (érhető módon egy csomó mindent - mosás, teregetés, takarítás, mosogatás, vacsora). A pici ingerült, hogy vele szeretetteljesen aznap még nem foglalkozott tul.képpen senki - a bölcsisnéni??ugyanmár...
Próbálj meg a délutáni otthon töltött időből vele is foglalkozni, pl.20 perc vele, velük, 20 perc házimeló - egy idő után feltalálja magát
válasza: válasza:Mi sokszor vertük egymást a bátyámmal.
Én mindig azért kezdtem mert belül mindig éreztem hogy őt jobban szeretik, ő rá jobban figyelnek, ő a kreativ, az egyéniség a jó gyerek.
Én igy próbáltam magam kifejezni hiába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!