Úgy érzem nem bírok a kétévesemmel. Mit mondanátok?

Van egy éppen 2 éves és egy 4 és féléves lányom.

Egyikkel sincs semmi gond, kivéve egy dolgot.

A kicsi rengeteget bántja a nagyot. Csak a testvérét, egyébként soha senkit. Se bölcsiben, se játszin. Még vele egyidőset sem. De a nővérét...

Minden módon bántja, ahogy csak tudja.

Először próbáltam leállítani és közöttük lenni. De ma már ez lehetetlen, mivel annyiszor és olyan hirtelen történik. Sokszor mellettük állok. Aztán jött az, hogy mondtam neki, hogy nem szabad, fáj neki, stb... Aztán jött az, hogy elég jó határozottan mondtam neki, de nem kiabálva. Na most kb itt vagyunk.

Mai konkrét (egyik) eset, amikor majdnem mind a hárman sírtunk. A nagynak megvan engedve, hogy fogja a telefonomat, ha otthon vagyunk. Le szoktak ülni a földre, a nagy fogja a telefonom és így néznek meséket az interneten. Ott ültem tőlük 3 méterre! Egy ideig semmi gond nem volt. Aztán a kicsinek valami nem tetszett, fogalmam sincs mi lehetett az, talán csak ilyenje volt. Elkezdett a telefonomra csapkodni. A nagy nyávogott, hogy nem látja, elmegy a mese, stb... Aztán én is mondtam, hogy fejezze be. (Kértem, majd követeltem nem üvöltve!)

Aztán a nagy felemelte úgy, hogy a kicsi nem érte el. Ekkor a kicsi BENYÚLT A NAGY PÓLÓJA ALÁ ÉS A KÖRMÉVEL BELEMART!

Odamentem a kicsihez, (a naggyal hirtelen eszembe sem jutott foglalkozni), és odavittem és megmutattam neki a marást, ami persze véres volt. Mutattam neki, hogy nézze meg, hogy mennyire sír a nővére, és hogy EZT NEM SZABAD!

Aztán ő is elkezdett sírni. Átment a szomszédos szobába és toporzékolni kezdett, földhöz vágta magát, szó szerint őrjöngött. Én meg olyan ideges voltam, hogy behajtottam rá az ajtót (persze nem kilincsre), csak hogy ne lássam.

De persze csak még jobban sírt. Kb 2 perc múlva bementem, de szándékosan nem tettem úgy, mintha minden rendben lenne.

Azt vettem észre, hogy pontosan tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz. Tudatosan csinálja és egyre durvábban. Nem értem, hogy miért éppen a nővérével. Talán nincs is különösebb oka, csak vele meri, stb... A nagyobbnak hiába mondom, hogy ne hagyja magát, csak sír, ha megtörténik.

Kb. féléve kezdődött, persze akkor még nem ilyen módon.

Nem tudom, hogy mit tehetnék. Meg nem fogom ütni, ez biztos, mert akkor belemennék egy ördögi körbe. De ezt sem akarom.

Már nagyon belefáradtam. De most hogyan uszítsam a nagyot a kicsire, verekedést generáljak? Mivel a kicsi nem hagyná rá, ha a nagy megütné...