Szerintetek normális hogy egy 2-3 éves gyerek a saját édesanyját a keresztnevén szólítja?

Ez teljesen normális. A gyerek és az anya viselkedése is. Ha majd nő, mondják neki (legkésőbb) oviban, iskolában, hogy anyukád így- úgy, a többi gyerektől is hallja és észre is veszi (!), ez az egész magától helyrerázódik, nincsen ezzel baj.

Én teljesen megértem az anyukát. Most mit csináljon? Mondogassa? Nyilván ő is tisztában van azzal, amit az előbb leírtam. Ez felesleges stressznek a forrása. Vannak ennél nagyobb gondjai is egy anyának...

Kislányom a második házasságomból szülelett. Következetesen a keresztnevên szólította az apját, mert ezt hallotta a nagyobb tesóitól, akiknek ugye nem az apjuk. Pedig mindig úgy mondtuk neki, hogy hív apa, menj apához. Csak maradt neki Máté, és csak ritkán apa. 2 éves volt, amikor öccse született. A kicsi onnantól, hogy kinyílt a szája, apát mondott, és tőle a nagyobb is eltanulta. Olyan 4-5 éves korától kizárólag apát mond.

Most mondd meg, mit csinálhattunk volna vele? Amúgy nagyon édes volt a szájából a Máté is.

Ami még érdekes, hogy a 2 kicsi közül ő az apásabb.

Nalunk meg az anyamat szolitjak amyunak

Engem meg mamanak ...

A paromat a keresztneven

A masik nagyszulot nenizi

Ez van majd valtozik ..

Az én lányomnak is volt egy ilyen időszaka, pont ennyi idősen. Az apját szerelmemnek szólította, mert otthon ezt hallotta :-)

Mi is hagytuk, elmondtuk neki hogy apa-anya, de nem csináltunk belőle ügyet.