Hogy szoktassam le a csípésrol?

Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de ezek szerint nem vagy elég erélyes... HAtározottan, hangosan szólj rá, csúnyán nézve... Ha kicsit megretten, legörbül a szája, akkor jó. Ne érts félre, nem ijesztegetni kell a gyerekedet, de az ilyen kicsik nem is annyira a szavakból értenek, hanem a gesztusokból, hagsúlyból. Éreznie kell, hogy anyának NAGYON nen tetszik, amit csinál, hogy valami rosszat, nbem helyeset tett.

Múltkor várakoztunk az orvosi rendelőben, volt ott egy anyuka a kétéves fiával. A kisfiú folyamatosan zajongott, sikítozott, trappolt, verte az ajtót, már engem is nagyon idegesített, hát még bent a rendelésen az orvost, akihez minden behallatszik. Anyukája ült a széken, és folyamatosan "manóóó, neeeem szabaaaad, ne csináááááld" ezt mondogatta, de inkább csak motyogta magának, és közben meg egyfolytában vigyorgott a gyerekére, és büszkén pislogott körbe, hogy lám, neki milyen vagány fia is van. Szóban lehet, hogy rászólt a gyerekre, de valójában egy cseppet sem fegyelmezte. Naná, hogy a gyerek rá se hederített az anyjára. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, sokszor nem az a lányeg, hogy MIT mondunk, hanem hogy HOGYAN.