3 éves kisfiamat hogyan szoktassam az egyedüli alvásra?

Ha egy szobában vagytok akkor úgy gondolod, hogy te még nem akarsz lefeküdni mikor neki már kellene, és csak ezért akarod ott hagyni?

Nekünk külön szoba van ugyan, de nálunk úgy volt, hogy kb ennyi idősen kezdtem neki mesét olvasni, ez rituálé lett, és szereztünk egy alvós maci aki "vigyáz rá" anya helyett. Mára már 4 alvós dolga van:) Szóval maga alá gyűri a macit, elolvassuk a 3 Anna Peti Gergőt, Aztán jó éjszakát puszi ölelgetés elmondom, hogy ha bármi van szóljon és itt vagyok azonnal, és mindig van neki egy kis éjjeli fény is. Az elején meg kellet várnom míg elalszik és sokszor felkelt ha kijöttem, de sok türelem kellett hozzá, tényleg mindig visszamentem azonnal ha sírt utánam, újra elmondtam, hogy nincs semmi baj, és egy idő után már megértette. Már rég nem várom meg hogy elaludjon ott tudom hagyni egyedül és sokkal gyorsabban el is alszik magától.

Csodálatosak a kedves előző beíró szavai, és hasznosak. :) Nekem még az jutott eszembe, hogy mivel kétségbe esett gyermeked -ahogy írod-, amikor először próbáltad a szobában hagyni, hogy kérdezd meg, mit érez ("mi a baj, kicsim...?"), beszélgess vele az adott helyzetben, akkor és ott, erről. Ennek folytán egyrészt fokozatosan megnyugodhat a gyermek, másrészt meg egyre inkább képbe kerülhetsz, mi váltja ki kétségbeesését. Nem baj, ha esetleg teljesen nem válik számodra világossá, de tudj meg erről mind többet tőle, mert ha legalább részben megérted érzelmeit, annál könnyebben fogsz ráérezni a helyes reakcióra, azaz ,hogy mit tegyél ilyen helyzetben.

A gyermeknevelésre nincs konkrét recept, mivel különféle, gyakran "egyénre szabott" helyzetek vannak. (Bár ettől még nagyon is hasznos tud lenni a gyermekpszichológiai elmélet is, mert kiváló irányadó! :) De azért legyenek "csápjaink is" a gyermek lelkéhez, ami neked is meg van, meg mindenkinek, aki szeretné. :) )