Mi van a húgommal?

Kedves 8-asnak.

Igen, még az is lehet, hogy zseni, de az nem lesz könnyű eset... Egyébként végletes, nem végleges.

Szóval, minden ember más, nagyon más és ez kisgyermekkorban fura dolgokat tud produkálni. Az én lányom pl. 4-5 éves korára tanult meg beszélni. Emiatt egy külön kis-csoportban foglalkozott vele egy óvónő, ahol mindössze csak hárman-négyen voltak. Be voltam akkoriban szarva, hogy mi lesz a lányomból, hisz még 4 évesen nem beszél. Akkoriban nem volt internet, meg fórumok, meg Wikipédia. Semmi. De hittem benne, hogy ha sokat foglalkozok vele, (sokkal többet, mint a fiammal, aki 5 évvel felette volt) akkor van esélye feljönni 6-7 éves korára az iskola szintre. Így is történt. Később már semmi gondja nem volt, simán tanult jól és szépen fejlődött. Ma már diplomás, +tanfolyamok, angolul perfekt, németet tanulja, jóval többet keres, mint én.

Szóval azt mondod, mintha másik világban élne... Hát lehet, hogy másik világban is él. Én is így voltam kisgyerekként. Annyira szétszórt voltam, hogy sokszor kétszer, háromszor kellett valamit mondani nekem, mire felfogtam, s megértettem. Ugyanakkor fél napokig el tudtam egymagamban játszani egyetlen fémépítő autóval... A figyelmem sosem ott volt a jelenben, hanem egy másik fantázia-világban. De, hogy az Ő világa mennyire hozható összhangba a Ti világotokkal, azt így nehéz lenne pár bemutató szó alapján egyértelműsíteni. Mindenesetre végtelenül türelmesnek kell vele szemben lenni és nem szabad semmit sem erőltetni, gyorsítani. Ami az erőssége (rajz, írás) abban segíteni, dúsítani, ami a gyengéje, azt meg sem hallani, de semmiképpen sem lekezelően szóvá tenni és gúnyolni. Nem minősíteni Őt magát! Csakis azt, amit véghez visz... és bátorítani.