"Ha pár órát nincs velem a gyerek, már nagyon hiányzik. " Őszintén, tényleg? Valóban azonnal hiányzik a gyerek, ha nincs veletek?

A nagyobbik fiam múlt héten nyaralni volt a mamával, egy egész hétig. (Jó, ő már 8 éves) Az elején nagyon fura volt, hogy nincs itthon, hiányzott is rendesen, csendes volt nélküle a lakás. Pedig nem először ment el több napra, de már jó régen volt ilyen hosszú időt távol. De azért valljuk be, én pár nap után megszoktam, hogy senki nem rágja a fülem, hogy mikor eszünk már, meg hogy nyugodtan énekelgethettem magamban itthon, anélkül, hogy valaki megjegyzést tett volna a hangomra :D De azért persze hiányzott, meg vártam, hogy itthon legyen, de tök őszintén: azért jól is esett, hogy kevesebb a kötöttség.

Mondjuk a kicsi itthon volt, úgyhogy nagy lazulás nem volt, de jó volt egy hétig úgy szervezni a napot, mint anno akkor, amikor a nagy volt baba, és nem kellett senki máshoz igazodni.

Amikor kicsi volt, akkor sem csináltam belőle tragédiát, ha nem volt itthon egy-két napot. Emlékszem, volt, hogy anyámmal még épp csak a liftbe szálltak be, a férjem már mondta, hogy "le a bugyit" :D Hát na, néha tök jó úgy együtt lenni, hogy nincs gyerek a lakásban :)

De olyan is volt, hogy csak moziba mentünk kettesben, ez kb. egy hónapja volt, anyám vigyázott mindkét gyerekre. Miért kellett volna, hogy hiányozzanak? Hiszen tudtam, hogy 2 óra múlva újra látom őket, addig meg pont nem volt kedvem még a film alatt is azon kattogni, hogy mi van otthon. Ha gond lenne, úgyis tudnék róla, de ha nincs baj, akkor én simán el tudom engedni magam. Heti kétszer úszni is járok, ez alkalmanként kb. két-két és fél óra, imádom. Olyankor csak én vagyok, meg a medence, és nem agyalok azon, hogy mi van a srácokkal, hiszen a lehető legjobb kezekben vannak, az apjuk vigyáz rájuk. Szerintem amíg dolgozik, ő sem kattog azon, hogy vajon én jól vigyázok-e a gyerekekre :D