Nagyon hiányzik egy apa. El fog ez múlni?

Néha annyira össze tud szorulni a szívem amikor egy apukát és a lányát látom. Mindegy mennyi idős a lány. Vagy látok valami kisvideót az apáról és a lányáról, vagy amikor az utcán nézem őket vagy egyáltalán amikor filmet nézek. Néha még álmodok is milyen nagyszerű lenne egy apa. Aki mindig vigyáz rám mert én vagyok a kicsi kislánya. Sajnos faterom amikor 14 voltam örökre lelépett azóta nagyon nem hallok felőle, és ami még rosszabb tesómmal(bátyám) jóban van csak velem nem. Rám nem kíváncsi. Úgy érzem még mindig nem tettem túl magam azon hogy apa nélkül nőttem fel. A legkritikusabb időszakomban hagyott el. Amíg velünk élt és józan volt addig jó fej volt. De sokszor megvert és még többször volt matt részeg. Egy ideális apukával szoktam álmodni aki kedves és szeret és megölelhetem. Ráadásnak most szembesülnöm kell azzal is hogy párom idősebb mint én vagyok és neki van egy lánya aki most 15 éves és piszkosul irigy vagyok rá amiért annyira szeretik a szülei, hogy nincsenek egymással jóban, sőt nem is szeretik egymást a szülei, de a gyerek miatt összetartanak. Ilyenkor mit kéne tennem hogy ne legyek ennyire... "hiányos"? Hogy ne érezzem olyan mardosónak azt hogy nekem ez már sose lesz meg? Sajnos nagyon fáj az a tény hogy ez nekem soha nem volt meg és már soha nem is lesz. Palástolni sem tudom mennyire irigylem azokat akiknek egész családjuk van és szeretik egymást. Nekem a megmaradt csonka családom is olyan hogy ki nem állhatjuk egymást. Nehéz így. Mit tehetek hogy elmúljon ez a kis lyuk a szívemben ahol a családomnak kéne helyet foglalnia?