Hogy viselkedhet igy egy ekkora gyerek? Ht hol élünk már nem azért?

...viszont azért a mi szempontunkból még lehet jelentősége, hogy válás is van a dologban. És 10 gyerekből 6 nagyon közel jár ehhez a sorshoz...

Kérdező, egyet értek a legutolsókkal: vagy ne menj oda, vagy ha odamész, higgadtan próbálj tenni valamit az ügy érdekében (a kislánnyal, vagy sokkal inkább a szülőkkel, nagyszülőkkel beszélni!!!). De sajnos tényleg nem elsősorban a te feladatod a megoldás és ha nem is fog sikerülni, nem marad más, mint a helyzet elkerülése.

Egy dolgot tehetsz: valahogy megpróbálod őket ezentúl elkerülni. Csak akkor menj oda, ha nagyon-nagyon muszáj.

Tudom, hogy nehéz, de gondolj arra, hogy a saját gyereked az első.

Mielőtt üres okoskodásnak tűnne: volt már hasonlóban részem. Más megoldást nem tudsz, mert anyósodékban a kislány helyzete iránt érzett sajnálat nem fog megváltozni. Még 18 évesen is emiatt lesz kinyalva a feneke, majd meglátod. Úgyhogy egy dolog oldja meg a helyzetet: a távolság!

Mellesleg ha az én gyerekem viselkedne így, mint az a kislány, úgy ráncba szedném, hogy azt megemlegetné! NEM mentség, hogy elváltak a szülei! Nekünk sem volt könnyebb a gyerekkorunk, mégis tisztességesen felnőttünk, és senki nem engedte meg, hogy egy elkényeztetett kis majom legyen belőlünk! Ha így folytatják a nevelését anyósék, tizenévesen már egy kezelhetetlen kis ribi lesz! (Tapasztalat.)

Szerintem írd össze, mit tehetsz (ötletek a hozzászólásokból is), és válassz!

Döntsd el, mi fontosabb: szerintem a saját gyereked, vagy? A kiskert, anyós...stb? A helyedben én hétvégén mennék kapálni, amikor férjed figyel a gyerekedre, hogyha így viselkedik vele az uncsitesó, akkor minimális legyen a kapcsolatuk. Anyóssal pedig megbeszélném, hogy te nem látod helyesnek, DE ELFOGADOD, hogy ők így nevelik, viszont Neked a gyereked az első, ezért kapálás idején addig másra (pl. szüleidre) bízod, és akkor viszed hozzá a te gyerekedet, ha uncsitesó nincs ott.

Ha nincs más megoldás, lemondanék a kiskertről. Anyósnak is lehet más véleménye, de el kell fogadnia, ha Te meg így döntöttél.

A másik gyerekét nem nevelheted, kivéve, ha gyámja vagy, így csak jóindulatúan hatni tudsz rá. Fogadd el az érzéseit, nem egyszerű neki! Úgy néz ki, féltékeny a gyerekedre, akinek együtt vannak a szülei, ő is ezt szeretné. Ha majd eljut odáig a kapcsolatotok, besyélgetést is kezdeményezhetsz erről, ha majd megbízik benned, sikerülhet a bizalmába férkőzni! Ha együtt vagytok, mutass neki példát (pl ahogy beszélsz), ahol kell, jóindulattal és szeretettel beszélj hozzá, ez nem egyszerű. Mert ilyen szülői, nagyszülői hozzáállás mellett még ha pszichológiai ismeretekkel, "profi" gyereknevelői képességekkel sem tudsz csodát elérni, de hatni lehet rá, csak az elsődleges hatás mindig a szülő (nevelő, ált. aki többet van vele).

És még: a szülőkkel, ha tudnál beszélni erről, külön-külön? Csak egyszerűen normálisan, hogy így látod, ezt látod, mi lesz ebből, itt és itt olvashatnak utána, mit gondolnak erről? Talán az egymással vetekedés mellett nem fordítanak kellő figyelmet a gyerekükre.

esetleg közvetetten, az óvónővel elbeszélgetni (biztos ő is észrevette a kislány "furcsaságait", beszédét, megkérni, tudna-e a szülőkkel beszélgetni erről?

(Csak az 5 évesért ezt lehetne még tenni.)

13.56-os

Ne magyarázkodj.Nem kell.

A megoldás akkor is csak az amit már elég sokan leírtunk.

Ne menj át anyósodhoz ha ott van