Melyikünknek volt igaza?
A két éves lányunk alvás után elég lassan tér magához. Ébredés után morcos, elutasító, kell neki 5-10 perc, mire teljesen felébred. Addig az ágyból se lehet nagyon kivenni, mert félrelöki a kezem és bámul maga elé.
Így elég gyakori, hogy bemegyek, látom, hogy most rossz passzban van. Egy "ébredezz, szólj, ha ki szeretnél jönni" mondattal az ágyban hagyom és kijövök. Néhány perc után jelezni szokta, hogy mostmár kijönne és térben-időben orientált.
Ma ugyanez volt. Bementem, ő nézte a lepedőt, ha felé nyúltam, morcosan félrelökte a kezemet. Mondtam, hogy oké, szólj, ha kijössz és kisétáltam. Férjemmel félúton szembetalálkoztam:
- Hol a gyerek?
- Morcos, még az ágyban hagytam, amíg magához tér.
- De genya vagy, azzal bünteted, hogy otthagyod, mert morcos?
Szerintem nem büntettem, csak hagytam magához térni. Csendben volt, nem sírt, csak bámészkodott, ásítozott.
Ismeri, csak ő érzelmesebb nálam.
Jómagam is ilyen vagyok ébredés után, az első kávéig jobb, ha nem szól hozzám senki, mert leharapom a fejét. Gyereket ugye nem kávéztatunk, így neki marad az, hogy kicsit várunk.
Azért bizonytalanodtam el, mert az apja betrappolt és kihozott egy vigyorgós gyereket.
Mondjuk mostanában nagyon apás, lehet, hogy neki jobban megörült, mint nekem.
Nem kell emiatt rosszul érezned magad, lehet, hogy ha egy rossz passzban kapta volna el a férjed is a gyereket, akkor őt is kb. körbepofozta volna ébredés után, aztán meg nézett volna nagyot, hogy mi baja a gyereknek.
Most éppen ilyen passzban volt a gyerek. Nem tettél semmi rosszat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!