Ti hogyan oldjátok meg ezeket a dolgokat? Pár érdekes kérdés?

1. Ennyi idősen már inkább üveges ételt, vagy rágcsát vittem nekik (bár tápszert egyáltalán nem kaptak)

2. Kedvenc játék (nálunk kisautók) mindig van a táskában pár darab, illetve vészhelyzetre telefonra letöltött mese is beválhat.

3. Ez engem is baromira idegesített, nincs rá megoldás, max jó hangosan "megköszönni", hogy legalább szégyelje el magát egy kicsit.

4. Természetesen mindenki jobban tudta, hogy mit hogy kéne csinálni, főleg, akinek még nem volt gyereke. Erre sincs nagyon megoldás, egyik füleden be, a másikon ki, és hallgass a saját ösztöneidre. Ha meg valaki túl agresszív, építsd le azzal, hogy te így és így látod jónak, ő meg csinálja a saját gyerekével, ahogy ő jónak látja.

5. A nagyobbik fiam volt ilyen, nagyon rossz alvó volt sokáig, kb 6 hónapos koráig. Szerencsére én is rossz alvó voltam világ életemben, így nem volt annyira megterhelő. :)

1. Én gyakran látok a szabadban cumisüvegből etetett babákat.

2.2,5 óra várakozás az orvosnál egy felnőttet is megvisel, nemhogy egy ekkora kisgyereket. Teljesen normális, hogy rohangálni kell vele, meg kiborul. Ezért szokták az ilyen piciket soron kívül fogadni.

3. Én soha nem tapasztaltam ilyet, bár valahogy nem is vártam el, hogy kikerüljenek. Mindig megoldódott a szitu így vagy úgy. :)

4. Anyósomnak vannak érdekes agymenései, pl ha éjjel felébred a gyerek, adjak neki kakaót meg hasonlók. Ezt egy időben kb hetente elmondta. Másokkal nem szokott probléma lenni.

5. Volt, sajnos sokszor mindkét gyerekkel 6-18 hónapos koruk között. Nyilván nem végig, de ennyi idősen voltak ilyen időszakaik.

1: előre bekeverem a tápit ha úgy van.

2: ketten mentünk eddig mindig a férjemmel...

3:velünk szerencsére nagyon udvariasak, de ha látom, hallom h jön valaki mögöttem és szűk a járda megállok. Mindig megköszönik :)

4:Elég sokat. Pl: hagyd sírni, sűrűn szoptatod stb...

5:ha nem is óránként 2 óránként keltem 6 hónapig. Most 9 hónapos és még most is ébred 2-3-4 alkalommal éjjel.

Volt olyan hogy felkeltem és a kiságy előtt összecsuklottam. Én észen voltam, csak a lábaim adták fel a dolgot...

1. Kicsiként is nagyjából három óránként evett, ha ügyintézés közben volt éhes, akkor kevertünk neki tápszert pl a munkahelyemen, vagy autóban, de kb fél éves korától már üveges bébiételt vittünk magunkkal, ha annyi időre mentünk el, hogy közbe esett egy etetés.

2. Mentem vele, türelmes voltam, vittünk magunkkal játékot, ismerkedett a többi beteggel (ez vált be a legjobban általában) és ritkán mentem egyedül. Ha mégis, akkor meg kétszer annyira voltam érdekes/vidám/szórakoztató, hogy ne legyen hiszti.

3. Nem tapasztaltam ilyet, velem udvariasak szoktak lenni, mondjuk én nagyon gyorsan közlekedek babakocsival is (egyszerűen utálok lassan sétálni), így talán "kiharcoltam" magamnak a temperamentumommal, hogy elengedjenek.

4. Mindenre van mindenkinek legalább 2 ellentétes jótanácsa. Meghallgatom vagy úgy csinálok mintha meghallgatnám és ha hasznos,akkor megfogadom, ha nem, akkor nem foglalkozok vele.

5. Az első négy hónapban nem igazán aludtunk sokat (a mélypont az volt, amikor éjjel letettem aludni és ahogy mentem vissza az ágyunkhoz elájultam, és összevertem a térdemet az ágykereten). Emellett kb 2 évesen volt egy hullámvölgyünk, akkor én nagyon beteg voltam és talán ezt érezte meg ő is, de sokat kelt éjjel, rengeteget sírt és ez a betegségemmel karöltve nagyon nehéz volt, de átvészeltük.

5-ös vagyok, bocsánat, a gyermek félbeszakított és zavaromban elküldtem a választ félkészen.

1. Ilyet én is ritkán látok, bár nem vagyok erre igazán kihegyezve, 8 hónapos koráig anyatejet kapott, aztán már csak éjszakára meg a déli alváshoz kellett tápszer, így nem nagyon tápszereztünk nyilvánosan. Egyszer beszaladtam egy benzinkútra forró vízért, hogy tápszert csináljak.

2. Már megpróbálok mindent kitalálni, jön, megy, nézelődik, legutóbb megpróbálta zsírkrétával összefirkálni az egyik lány könyvét (egy éves btw)

3. Az emberek birkák, ezt rendszeresen tapasztalom én is.

4. MINDENKI. Volt, akivel meg is szakadt a kapcsolat, amikor a fiam 5 hetes volt, mert balhézott velem, hogy ahelyett, hogy a gyereket ringatom (kólika, pokoli estéink voltak, amíg rá nem akadtunk az Espumisanra, minden este 18 és 24 óra között folyamatosan ordított szegény), inkább a konyhát kellene kitakarítanom.

5. Nálunk 5-8 hóanpos kora között volt ez az időszak, a végén már 20 percenként kelt, az pokoli volt. Két héttel azelőtt, hogy munkába álltam, meg ő bölcsibe ment, elolvastam a Békés álom könnyek nélkült, betűről betűre követtem, és az segített, azóta jókat alszik éjjel - és mi is. Bár emlékszem, hogy a könyvet is az ájulás határán olvastam, szabályosan ki kellett peckelnem a szemem, hogy nyitva tudjam tartani.