Nagytesó kezelése kistesó születésekor. Ti hogy oldottátok meg? Mi a célravezető stratégia?

Türelemmel.

Nálunk 4 a Nagy, ill. már 4,5 a Kicsi 6 hónapos. Az első hetek kegyetlenek voltak. Otthon földönfetrengős hiszti, oviba nem akart menni, ott meg szótlan stb.

Én felhívtam egy gyerekpszichológus barátnőmet, és mondtam neki,hogy hiába kap több figyelmet majdnem,mint eddig, akkor sem javul. Ő azt mondta,hogy ad1: kell neki a több figyelem, de ne essünk át a másik oldalra, mert megszokja, és amikor a Kicsi már akkora lesz,hogy valóban nem csak eszik-alszik-kakil, akkor nem biztos,hogy tudok ugyanannyit biztosítani. Szokni kell,hogy ketten vannak. Így mi türelmesek próbáltunk neki. Nem mondom, volt pillanat, amikor legszívesebben becsaptam volna az ajtót és elrohantam volna. Aztán szépen, lassan kezdte megszokni,hogy a Kistesó itt marad és lám Anyáék sem szeretnek ettől kevésbé.

A Kicsit mondjuk nálunk nem bántotta, szeretgette, puszilgatta az agresszió csak nekünk szólt.

Bár nálunk a nagytesó 4 éves volt, de mindig odafigyeltem arra, hogy ne mondjak neki ilyeneket:

- most nem tudok veled játszani, mert a kicsit rendezem

- most nem megyünk a játszótérre, mert a kicsi éppen alszik stb.

Ha tényleg a kicsi is volt az oka, soha nem mondtam neki, mert megutálja őt, hogy minden jó miatta marad el.

Ha szereti az ajándékokat, érdemes a kistesó nevében venni neki olyat, amiért rajong.

A kisfiam még csak 21 hónapos volt, amikor megszületett a kislányom. Eleinte minden szuper volt, nem volt féltékenykedés, bár én szinte erőmön felül figyeltem a fiamra, mindent együtt csináltunk, szó szerint, még a hugica fenekére is Ő kente a popsikrémet. Aztán amikor a lányom 8 hónapos korában el kezdett mászni, és folyton a bátyus után mászott, a fiam megkergült. Nagyon zavarta, hogy a kistesó ott van mindenhol, mindenét el akarja venni. A fiam erre agresszióval reagált, ütötte-verte a picit. Egy gyermekpszichológus tanácsát követtük, nekünk nagyon bevált: ha a fiam bántotta a kistesót vagy ki akart tépni valami játékot a kezéből, azt mondtuk Neki, hogy tudom, hogy dühös vagy, zavar Téged a hugi, megértem, mit érzel. Jogodban áll dühösnek lenni, ez a játék a Tiéd, ha nem akarod, nem muszáj odaadni a tesódnak. De!!! Bántani sosem szabad.

Így nálunk 2 hónap alatt rendeződött a helyzet. De addig nagyon durva volt. Sosem kapott leszidást, ha dühös volt a tesóra, helyette szorosan magamhoz öleltem, és elmagyaráztam Neki, hogy természetes, ahogy érez, mindannyiunknak új ez a helyzet, segítsünk egymásnak jól kezelni ezt a szokatlan helyzetet.

Azóta a fiam 3 éves, a lányom 14 hónapos, és szuper testvérek. Megér minden energiát az, hogy segítsd a nagyot! Nagyon nehéz most Neki, próbálj mindig belehelyezkedni az Ő helyzetébe!