Miképp lehet egy cseperedő gyermeknek elmagyarázni majd a nyílvánvaló kérdésére, hogy nem jószántamból nem éltem vele a születésekor és a későbbiekben, hanem mert az addig működő kapcsolatból kilépett az anyuka?

Nem derült ki, hogy megvan-e már a gyerek.

Ha megszületett, akkor azonnal kérheted, hogy a te gyerekednek minösitsék jogilag. AZ anya nem zárkózhat el ez elöl, ha tagadná az apaságodat, akkor kötelezik apasági vizsgálatra. (Gondolom, vannak tanuk, hogy együtt éltetek a fogamzás idöszakában)

Azt megemlitheted neki, hogy ha ö tagadja, és a vizsgálat alapján bebizonyosodik, hogy neked van igazad, akkor a vizsgálat - nem kevés - diját NEKI kell kifizetnie.

Ha jogilag is apa vagy, akkor attól kezdve jogod van a láthatásra (ami az anya részéröl KÖTELEZETTSÉGET jelent ennek biztositására), viszont köteles vagy gyerektartást is fizetni.

Igy egész kis korától részt tudsz venni a gyerek életében.

A link alapján viszont nekem elég egyértelmü, hogy a nö csak gyereket akart mindenáron, és te csak "donor" voltál ebben a történetben.

Sajnálom, hogy igy történt.

A legegyszerübb, hogy nem akartatok az anyukával veszekedni, de ezt nem nagyon birjátok ki, ha sokat vagytok együtt, ezért két lakásba költöztetek.

Vagy ha ezt is soknak tartod, akkor annyit, hogy az anyukával nem értitek meg egymást, és igy mindenki nyugodtabb.

A fontos, hogy azt hagsúlyozd ki, hogy ennek ellenére MINDKETTEN nagyon szeretitek öt.